Miért éppen vasút? Talán vonattal utaztam életem során a legtöbbet, bőséges tapasztalatom van a témában, de azért ne zárjuk ki a többi közlekedési eszközt sem, ami szóba jöhetne..:)
Példák:
-láb.. Kettő van belőle, és mindig kéznél van.. 🙂 Néha alkalmazom is őket, (no, nem 63 km erejéig, mert azt hiszem, szombatra be is érnék dolgozni 🙂 ), de mert van, mikor más dolgom van meló után, pl. bevásárlás, és jön értem életem párja, így ilyenkor a bicajt hanyagolom. Mert az olyan lehangoló, hogy elmegyünk, bevásárolunk, aztán visszafelé megint kitesz a vasútállomáson, és mehetek haza bringával..:) Mert éjszakára nem hagyunk bringát közterületen, ugye.. Vagy olyan viharos szél van, hogy minek küzdjek a lehetetlennel? Gyalog 15 perces út, ha rendesen kilépek, és gyalogolni Pesten is bírtam rengeteget.
-bringa : pont elég a vasútállomásig és haza. Az igazat megvallva, sosem szerettem bicajozni, mert gyerekkoromban az emelkedők, most meg a szél meg az eső tépi az idegeimet. Borsodi rémként ottani kisvárosban mindenki bicajjal járt, én meg nagyon utáltam az emelkedőkön való erőlködést. Most ugyan a dél-alföldi lápon egy vakondtúrás sincs, nemhogy emelkedő (jó, tudom, felüljáró van, de arra én nem járok), szél viszont annál inkább. Én mindig kifogom a cúgos helyeket, Pesten szerintem a város leghuzatosabb utcájában laktam, most meg az ország legszelesebb városában lakom. Az élet egyik legértelmetlenebb küzdelmének tartom a szélben bringázást (minden tiszteletem, akinek ez élete sportja, de valahogy végképp nem is értem, mi benne az imádat), hihetetlenül ki tud hozni a sodromból, bezzeg vitorlázni pont ilyen szélben lenne ideális, amit meg imádok.! 🙂
-Távolsági busz: utálom. Egy időben, míg Pestről leutaztam majdnem minden hétvégén, buszoztam. 3,5 óra magzatpózban, szűk ülésen, a lábam nem bírom kinyújtani, ha elzsibbad a fenekem, nem tudok felállni. Ha kifogtam genetikailag pacal embereket, azokat a szűk ülés nem zavarta, rám tehénkedtek, felnyomtak az ablakra, honfoglalóztak, terpeszkedtek.. 🙂 A hátam mögött ülő tutira lerúgta ülésen keresztül a vesémet, a csomagom a lábamnál, kipakolni az uticuccaimat (lásd tegnapi poszt) esélytelen. Egy helyen állt meg hosszabb időre, hogy a zsigerből pisilős nők (azért ülj végig 3,5 órát WC nélkül) is megnyugodhassanak, és Pesten még BKV, meg minden. Jelen állapotomban csak kivételes alkalmakkor, vagy kényszerből (pl. vonatlerobbanás) esetén ülök buszra, a járat, ami elvinne, állandóan tömve van, a második legnagyobb városban az uton már nem is férnek fel utasok. Utálom a tömegnyomort, meg testközelből hallgatni mások épületes baromságait. Na, a vonatpótló busz egy külön kategória, mentsen isten tőle, de azt majd később..:)
-Autó: egyszerű a megoldás: nincs.. 🙂 Ha lenne, sem használnám, mert drága a benya, drága a parkolás, drága a szervíz. Páromé munkaeszköz, ha arra veti a jósors, persze, bevisz, vagy beugrik értem, de ez ritka, mindenesetre nagyon jól tud esni 🙂 Addig is együtt vagyunk, és nem vagyok időhöz kötve. Céges bulikra, továbbképzésekre kollegiális megoldással 3-an megyünk egy másik kedvenc kolléganőm autójával, ilyenkor szoktak érdekes, persze GPS általi elkeveredések lenni, nameg naaagy röhögések.
-A már említett féreglyuk: az optimális megoldás… Lenne..:) De megfelelne egy magánrepcsi is, vagy helikopter, esetleg léghajó, siklóernyő. Azt, hiszem, ha ezekből lenne mondjuk az első kettő, akkor nem valószínű, hogy munkába járnék vele.. 🙂
-Üvegfenekű hajó: ültem ilyenen, egyszer, Korfun, nagyon tetszett, hogy láttuk a vízben a halakat, a rákokat, nameg a búvárokat, akik a jó pénzért lehúzott turistákat szórakoztatták. Ide sorolhatnám a horvát kirándulóhajókat is, ahol egyszer Basca Voda-n összeakadtunk egy olasz társasággal, és egy idősebb olasz házaspárral, akikről később kiderült, hogy neves spagettigyárosok. Mire kikötöttünk, a bűbáj spagettigyáros bácsi kompletten leitatta grappával a hajó teljes utasközönségét, és mivel abban az évben nyertek foci VB-t, a teljes hajó (köztük satrafarészeg japán lányokkal, akik majdnem belefordultak a tengerbe) ordítva lépett partra, miszerint Italia Unooooo! 🙂 Aztán mentünk pizzázni.. 🙂 Nameg egyszer volt szerencsém majdnem egy egész nyarat végigvitorlázni a Balatonon, mostanra meg mi maradt? Evezőgép a kisszobában.. 🙂 Azzal nem jutok messzire, de még esélyem sincs a Harward-Yale regattát megnyerni sem..:) Ja, és hogy a melóhelyre nincs víziút? Így jártam.. 🙂
-Vonat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: