A 63 km még egy szempontból gáz.. Nincs annál bosszantóbb, mikor hajnali verőfényben elindulsz otthonról kis vékony cuccban, fehér vászontopánban, majd az út végén, naná, hogy pont leszállás előtt, szembesülsz egy combos felhőszakadással. Mert ami otthon még szép idő, korántsem biztos, hogy máshol is az. Semmi sem tud olyan szinten kibabrálni Veled, mint az időjárás. Viszont ilyen alapon meg nem hurcolhatod magaddal a fél ruhatárad, mindenre felkészülvén. Így is elég macerás tavasszal meg ősszel reggel még hűvösben, kabátban elindulni, amit nap végén a már vagy még majdnem nyári melegben cipelhetsz a kezedben.
Az elemek minden évszakban csatáznak, kiszámíthatatlanok, mindig a legjobbkor szakadnak rád. Az előző munkahelyemen (ahova szinten utaznom kellett), minden áldott nyári napon pont munka végén leszakadt az ég, negyedórával hazaindulás előtt már láttuk a hegyek mögött a sötét viharfelhőket. Rossz vicc így kényszeríteni túlórára a dolgozókat, na.. 🙂
A legvadabb konstelláció a téli havaseső viharos széllel kombinálva. Ha ez még társul egy jó kis lefagyott aszfalttal is, pláne köddel, erős kihívás bringával kikorizni az állomásra. Még gyalog sem egyszerű, mert egyrészt szétázol, másrészt szétfagysz, harmadrészt kockáztatsz egy lábszártörést. Idősebbek combnyaktörést. Ráadásul kisvárosom jellemző módon úgy spórol az utcai világítással, hogy 5 órakor átminősíti a hajnalt reggellé, és akár világos van, akár vaksötét, kilövi az utcai lámpákat. Volt már, hogy félúton jártam, mikor szinte éjféli sötétség borult rám, összvissz a bicaj lámpája világított, és mivel még a népek sem ébredeztek, így a lakásokban sem világítottak a lámpák, autók sem jártak, totál kihalt lett a város, szabályosan ijesztő.
Ráadásul az eső és hó elől nemcsak magadat, de alaposan be kell bugyolálnod a bicajod ülését is, (sajna nincs zárt, fedett bicajtároló), mert nincs annál lélekemelőbb, mikor hazafelé egy jéggé fagyott, csuromvizes ülésbe helyezed a fáradt tomporod, ami egyenértékű lehet egy alapos felfázással, de enyhe szóval is minimum felfrissülsz.. 🙂 A feneked felől. Így mindig van nálam nejlonszatyor, amit jó alaposan rátekerek az ülésre, így is folyik belőle néha a víz, de legalább alatta az ülés száraz marad, még ha nem is meleg. Javallom fejlesztőknek a dinamóról működtethető ezáltal fűthető bicikliülés kifejlesztését.. 🙂 Ennek hiányában rászoktam, hogy minden nap becsomagolom az ülést, mert napközben bármikor eleredhet az eső, nyáron is, télen is. És sokszor nem elég papírzsepivel letörölgetni. Nyáron ez némileg az ellen is véd, hogy a napsütés rongálja szét, mert pl. az előző, zselés ülésem konkrétan szétrepedezett a naptól, nem éppen kellemes relfexológiai masszázsokkal illetve az alfelemet.
A nyári viharok legalább viszonylag gyorsak. De annál hevesebbek. Egyszer már nagyon közel jártam az otthonomhoz, mikor a totál lapos pusztában az éjszakai sötétséget keltő viharfelhőkből semmi jót nem néztem ki, a szél már több volt, mint viharos. Egyszer csak a puszta közepén, a levegőben megjelent egy tölcsér, szabályos, kisebb tornádó készülődött, az utasok mind átzúdultak arra az oldalra, ahol zajlott a móka, így ha hajón lettünk volna, felborulunk.. 🙂 Mindenki fotózott (mi mást tenne? ), én meg azon agyaltam, hogy leér a tölcsér a földig, vagy megússzuk? Mert ha leért volna, pont a vonatunkat kapta volna telibe, amit gondolom, azért nem röpített volna Kansas-ig, de kicsit biztos megrángatott volna. Szerencsére ez nem történt meg, nem ért le a földig, és mire hazaértem, csak egy jókora zuhi maradt belőle. Pár éve szüleim, és testvéremék városkáját (lö Borsod), pár 100 méterrel kerülte el egy jókora tornádó (fent is vannak róla a videók a Youtube-on), szépen körbesöpörte a várost, letarolta a főút melletti erdősávot, kikapott vagy 5 villanyoszlopot, és tövestül tépett ki egy komplett kukoricaültetvényt. Még ma is látszanak a nyomai, az erdősáv fái azon a helyen még nem nőttek meg rendesen. Tesómék pont mentek haza autóval Miskolcról, látták, hogy valami készülődik, megálltak az út szélén, és konkrétan az orruk előtt söpört el a tölcsér. Ha ez bement volna a városba, háztető nem marad épen, az biztos, és fuccs a gyümölcsfáknak, meg a kutyaólaknak. Meg a bringásoknak..
Ami azért barátságosabb idő, és amiket szeretek: télen szééép nagy hó (feltéve, ha korrektül le vannak takarítva az utak, és a vonatok sem késnek hóakadály miatt), és napsütés, tavasszal a langyos, virágillatú meleg, nyáron a reggeli, még kellemes hűvös, ősszel a vénasszonyok nyara, bár ott már elég nyomasztó a reggeli és esti sötétedés. Ha süt a nap, akkor tök mindegy, milyen idő van, akár a minusz 20 fokot is bírom.. 🙂 Csak legyen rendes fűtés a vonaton, és kint ne fújjon a szél.. 🙂
És főleg: ne érjenek meglepetések.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: