A pünkösd teljesen felborított, tisztára hétfő hangulatom van, bár jobb érzés ilyenkor, hogy hamarabb jön a péntek. 🙂 Próbálok most erre összpontosítani, mert az idő egyszerűen kritikán aluli…
Az megvan, mikor hajnali 5-kor egy helyi éjjel-nappali késdobáló teraszán emberek ücsörögnek alkohollal a kézben? Ezen sosem bírok napirendre térni, na.
A másik, hogy ma kezdődött egy vonatpótlós kanosszajárás, ami többször eszembe jutott ugyan a hétvégén (vagyis, hogy kedden reggel nem vonattal kezdek, hanem busszal), de mondanom sem kell, reggelre úgy ment ki a fejemből, mint a sicc. Mikor az állomás előtt megláttam a buszokat, akkor vágott vissza az emlék, hogy jah, tényleg basszus.. Mint írtam, ilyenkor mi is végállomás vagyunk, és innen indul a hajnali első két járat, de a következő vonatok utasait nem irigylem. Jönnek X állomásról, ellenkező irányú végállomásról, kisvárosomban lekászálódnak a vonatról, fel a buszokra az épület előtt, az elvergődik kemény 8 km-t, majd a következő kis falu állomására bedöcögve az utasok visszakászálódnak a vonatra (újabb helyekért folyó küzdelem árán), majd folytatják a vonatozást Y állomásig. 🙂 Visszafelé ugyanez a kör, mindez két teljes hétig. És most valahogy irgalmatlanul lepukkant két buszt hozott a reggel, nem is buszok, inkább traktorok voltak. Koszos, büdös, lassú. Mindezek mellett jó 10 perccel korábban indultak, mint ahogy a vonat indult volna, mert az egyik becsatlakozó járat (aminek a mi vonatunk a csatlakozása nagyváros felé), egy külső kis megállóban már letette az utasait, vagyis be sem jött az állomásig, így ezeket is fel kellett venni egy városi buszmegállóban.
Namármost, aki nem figyelte a kiírásokat, a hangosbemondón hetek óta szajkózott infót, vagy éppen ma volt ama szerencsétlen helyzete, hogy az évi egy vonatozását letudja, és eszébe sem jutott utánanézni, hogy van-e valami kavarás a normális menetrenden felül, az igen nagyot koppant, ha azt hitte, hogy elég 5 perccel vonatindulás előtt kiérni a vasútállomásra. Mert biza vonat sehol, nem is fog menni, csak ellenoldali végállomás felé, a buszok meg már régen elhúztak. Szerintem jópáran nézhettek bambán, hogy mi a franc van, és a MÁV-osok is kaphattak bőséggel, de hát ez van. Javallom, hogy aki nem rendszeres vonatozó, az minden (!) utazása előtt nézzen körül a neten, vagy bárhol, hogy van-e valahol pótlóbuszos cécó, mert nagy meglepetések tudják érni az embert.. 🙂 Így is volt ma reggel egy társaság (ráadásul Ők régi motorosok), akik autóval rohantak a pótlóbusz után, mert benézték a vágányzárat meg a pótlóbusz percekkel korábbi indulását, és a vonatot meg a szomszéd faluban el kellett érni.. 🙂 Elmondásuk alapján 180-al zúztak utánunk.. 🙂
Egyszóval aki nekem még egyszer beleköt abba, hogy miért vagyok kint minimum negyed órával vonatindulás előtt az állomáson, annak lásd a fentieket.. 😛
Rutin képzésünk következő fejezete, a “Hogyan helyezkedjünk el a pótlóbuszon” című oktatási anyag. Általában első és hátsó ajtós buszok járnak, azok a tipikus túrabuszok. Van amikor kifejezetten luxuskategória, most sajna csak két traktor. Célszerű ajtóközelbe helyezkedni, és nem ablak mellé ülni, ugyanis érkezéskor egy tömegben rohanja meg a vonatot a buszról lezúduló utashorda, és nem mindegy, hogy kényelmesen akad helyed a vonaton az elsők között, vagy pedig ketrecharcot kell vívnod a maradék, általában elég vacak ülésekért. Szóval én ilyenkor busznál a hátsó ajtó melletti ülésekre telepszem, és (mivel szerencsére a legtöbb utas egyben lusta is), így már az állomáshoz kanyarodásnál odaállok az ajtóhoz, és az elsők között szállok le, rohannom sem kell a vonatig, felszállás, megfelelő hely kiválasztása, majd kellő mértékű morgás a lusta, tohonya, töketlen többi utasra, hogy haladjanak már, mert a célomhoz szeretnék érni. Ugyanis minden buszos megoldás egyben több percnyi késéssel is jár, itt eleve borítékolható a a csúszás indulásban is érkezésben is. Mint írtam, buszon nem szabad ablak mellé sem ülni, mert tuti, hogy a folyosó felőli ülésszomszédod egy Grál-lovag, és a fél buszt engedi maga előtt leszállni, mire te tépett idegekkel le bírsz valahogy kászálódni a többi után. Jah, és akik ilyenkor cuccolják valahova a fél életüket, úgymint 3 rángatós bőrönd, és válltáska, meg szekérderéknyi egyéb hacuka, na mire azok is kibányásszák a motyójukat a csomagtartóból, a szemed is rángatós lesz, nemcsak a másik bőröndje. És, (kapaszkodj meg) ilyenkor még olyan is van, aki a nagy ráérésben vonatindulásig még rágyújt egy cigire!!! Verném agyon…
Na, szóval az első reggeli sokkon túl vagyunk, hazafelé már menni fog minden, mint a karikacsapás, pár nap múlva szépen be fog állni a folyamat , és ideális esetben még késni sem fogunk.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: