Gyalog galopp..

Bringa nélküli létem első napja, buszos valóságshow x. napja, reggel gyalog ki az állomásra, mondjuk isteni friss idő.. 🙂 Útközben megdézsmáltam pár meggy- és cseresznyefát, alaposan beleszagoltam a tuják gyantaillatába, amit imádok, és eldöntöttem: ma semmitől sem hagyom a sodromat kihozni onnan, ahol van.. 🙂

Traktoros buszvezető, istenem, ritka sötét a szerencsétlen, fennhangon szórakoztatta egész úton a kalauznőt az előző helyeken pótlós történeteivel, hogy pl. a Balatonra nem engedték le az Ikarus buszt (itt az is van nekünk, retró totál.. 🙂 ), merthogy a balatoni utas igényes fajta. Na mondom magamban, ha nekik ez a csotrogány, koszos, poros, rokkant traktor igény, akkor nem tudom miről beszélünk.. 🙂 Mellettem a másik oldalon egy idősebb hölgy, tetőtől talpig farmerben, farmer ing, farmer térdnadrág (nem vicc), ingen is, nadrágon is elöl-hátul komplett kalocsai virágoskert hímzésözön formájában… Jómagam néprajzilag elég jelentős vidékről származom, tisztában vagyok a hímzések jelentőségével és értékével, de farmeren még akkor sem mutat jól, ha abszolut autentikus.. 🙂 Mindegy, színes egyéniség legalább.. 🙂 Hátam mögött idős házaspár, férfitagja kicsit gilisztás, mert kb. ötödszörre a sikerült az egy darab buszülésen megtalálnia a helyét, addig permanens módon rángatta az ülésem háttámláján lévő kapaszkodót, míg akut agyrázkódást nem kaptam.. 🙂 Mindegy, elővettem a hajnali tujaillatot, és mantráztam egyet.. 🙂

Mondanom sem kell, félúton újabb adag osztálykirándulós kontingens, most nemcsak én, hanem Lincoln is fogta a motyóját, és költözött odébb egy kocsival.. 🙂 Már meg se kottyan.

Akkor viszont mesélek kicsit az utazgatás szép dolgairól..:) Ez is kitesz több posztot.. 🙂

-napfelkelte, naplemente.. 🙂 18 éves korom óta vagy a Duna, vagy a Tisza közelében léteztem, minden áldott reggel legalább egy napfelkelte jutott, és csodás naplementék is dögivel, főleg szép időben.. 🙂 Itt ugyan puszta van, meg tanyavilág, de itt is olyan színek vannak, hogy csak lesek.. 🙂 Nem tudok betelni velük..:)

– a tavasz ezernyi dologgal..:) Kezdődik az orgonavirágzással, ennek az illata is csak úgy tódul be az ablakon. Van egy kis falu, kis temető, kis temető kerítése csuma orgonabokor, hát ott van olyan szín és illat virágzáskor, hogy még..:) Aztán folytatódik a repcével, ilyen sárga egyszerűen nincs is, és ennek is isteni illata van, komplett repceföldek esetében elég vidám látvány.. 🙂 Aztán akácillat töményen, most meg jön a hársfaillat, nyárig komplett aromaterápia… 🙂 Nyáron aztán a napraforgóvirágzás, csak azt sajnálom, hogy lapos a tér, mint állat, különben toszkán életérzésem lehetne, de így csak sima napraforgóföld, de az is egy csoda.. 🙂 Ezeket a végtelenségig el tudnám nézni, jó kis stresszterápia, meg kell hagyni. Ősszel meg a bringán hazafelé cefreszag, mert mindenki pálinkát főzet.. 😀

– víz.. 🙂 Pesten a Dunán, itt a Tiszán megyek át naponta kétszer. Babonám, hogy minden esetben meg kell néznem a vizet, különben.. 🙂 Hogy mi lesz különben, a fene tudja, de a vizet meg kell nézni.. 🙂 A víz látásától, legyen folyó, tó vagy tenger, kisimulnak az idegeim.. 🙂

Szépségekből egyelőre ma ennyi az adag, jóból is megárt a sok, a többit folyamatában.. 🙂 Megyek, hazagyalogolok.. 🙂 Jah, közben kiderült, hogy valaki szimpla viccből leeresztette a gumimat, nem defekttől volt lapos. Neki se kívánok különbeket… Tujaillat,Tujaillat,Tujaillat… 🙂