Jaj, de hétfő van!.. Pláne egy nem kicsit mozgalmas hétvége után, amiben volt ballagás, asztaltáncoltatós szalonnasütés, és minden ami kell. Külön kínszenvedés egyrészt hajnalban felkelni, másrészt egyáltalán létezni, és kibírni a hétfőt. Ráadásul valami front van közelgőben, mert bolond napunk volt.
Még mindig tart a buszos móka, de már észre sem veszem. A végén meg majd az lesz fura, hogy visszaszokni a vonatra, mert esetlegesen zsigerből fogom keresni a buszt. Ráadásul ma sokan is voltak, nem nagyon szokott még hétfő hajnalban sem nagy tömeg lenni, de most elindultak az emberek. Lehet, nem akartak 40 fokban utazni.. 🙂 Mert meleg van, iszony meleg, de ilyenkor legalább hazafelé klímás a vonat. Annak meg törjön le a keze-lába, aki már másodszor ereszti le a bicajom hátsó kerekét, semmit sem kívánok jobban, minthogy a tífusz rángassa meg az ilyen unatkozó istenbarmát.. Emiatt ma kénytelen voltam a régebbi helyre leparkírozni a bicajt, de az messzebb van az állomástól. Viszont ott van térfigyelő kamera.
A múltkor együtt utaztam egy takonypóc kis párocskával… Lehettek vagy 17 évesek, és semmi bajom nem lett volna, ha nem süt le róluk az, hogy milyen irgalmatlanul el vannak ájulva önnön maguktól. Ők az én igazi terepem.. 😛 Ráadásul kevésbé összeillő párt a föld nem hord a hátán. A csávó az az igazi tészta típus, fehér, puhány bőr, az az NDK-s ropogósmalacra égős fajta. A gyerek maga is elég disznócska volt, a szokásos felnyírt haj, a feje búbján egy végtelenül idétlen hajcsomóval, nem is értem, milyen nő az olyan, akinek egy pamacsfejű kölyökmalac tetszik. Mindegy… A non plus ultra az volt, amikor a csávókám nagyon bele akart mászni a kis hölgy intim szférájába, és nagyon akarta ölelgetni, így ráfordulván a léány keblei irányába, villantott egy olyan kőművesdekoltázst, hogy magos Déva vára már ettől alapjaiban rogyott volna össze, simán kispórolhatták volna volna belőle a főnök feleségét.. 🙂 Mindezekhez tartozott még egy fekete izompóló, csak izom nem volt hozzá.. 🙂 Kislány az a tipikus pimasz arcú hölgyike, (igaz, olyan vonásokkal, hogy pár év múlva a fődíjért indulhatna az év vasorrú banyája versenyen), aki azt hiszi, csak neki akadt pasija kerek e világon, és ez azzal jár, hogy mindenkit, aki csak a közelébe kerül, le kell sajnálni, azzal a “Mi van irigykedsz?” típusú nézéssel. Én meg röhögök magamban, mert hát hol vannak még ezek akármilyen minimális érzelmi intelligenciától? Sötét mindkettő, mint a jégverem. Természetesen úgy kell a másikkal csókolózni, hogy csattogjon, mint a láncos korbács, mert hát ez világraszóló esemény, két magától elájult tinédzser teszi közszemlére a közel sem esztétikus kapcsolatát, hagy hányjon a többi utas.. 🙂 Hát hányjál, szóljál anyádnak is, hányjatok együtt.. 🙂 Pláne, mikor kishölgy keze a kölyökmalac kőművesdekoltázsában matat. Jaj, csillagaim, de szép életetek lesz 10-20 év múlva! 🙂 Kívánom a legjobbakat, csak egyet tégy meg: ne tedd fel cipőstül a csülködet a szemben lévő ülésre, mert taj vagy anélkül is, nem kell erre még rátenni egy lapáttal..
Viszont örömteli esemény, hogy lassan vége a tanévnek, mondjuk az még húzós lesz, mikor a sok kollégista elkezd hazaköltözni, a MÁV is meggondolhatná, hogy egy komplett konténerszállító tehervagont még utánunk köt.. 🙂 De hát erre csekély az esély.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: