Tegnap nem írtam… Megvolt az okom rá, és még most sem vagyok nyugodt. Konkrétan robbanni tudnék. Vagy inkább csak végtelenül ki vagyok merülve.
Ha lett volna Bagamérinek felesége, akkor most én mondhatnám el, hogy “Meg vagyok átkozva”… És a sors ismétli önmagát. A kiinduló állapot az alábbi, 2012-es sztori:
“Ismerd meg hazádat program mai fejezete:
Bcs. vasútállomás, minden áldott nap a 7-es vágányról megy hazafelé a vonat, felszállok, majd Murony vasútállomáson tudatosul bennem a tény: EEEEEZ nem az a vonat bazz!
Vonatról le, Murony vaksötétben, azt se tudom, falu-e vagy tanya, tán a térképen sincs, de 15 perc múlva megy vissza Bcs. felé vonat, arra fel, végállomáson le, anyázva menetrend megtekintése, és lőn: a hazafelé menő vonat a 7-esre volt kiírva, de azon ma a egy másik vonat volt… Aminek a 2-es vágányon kellett volna lennie…. MÁV, én így szeretlek…
egy óra késéssel haza is értem….” Na, ettől a sztoritól kezdve nekem minden szerdán az az otthonról elbocsátó szép üzenetem, hogy akkor ma is mész Muronyba? 🙂 Ugyanis a szerda a hosszú napom, és ilyenkor, mint akkor is, későn érek haza.. 🙂
Ahogy írtam, a történelem könyörtelenül ismétli önmagát, így tegnap este, hosszú napom végén kissé kimerülten robogok ki a végállomásra, felnézek az utasirányító táblára, vonatom az első vágányra indulási idővel kiírva, szóval nem lehet azt mondani, hogy vakon hittem a rutinomnak. Felpattantam a vonatra, még morogtam is, hogy a francba, a régi vonat van, ezen meg csak kéziklíma, vagyis max ablak, meg amivel legyezni tudod magad a hőségben, de hát már estefelé van, talán enyhül a hőség. Leülök, kipakolom a cuccaimat, hallom, hogy bemondják a vonatom indulását rendben, majd 5 perccel a szokásos idő előtt az én vonatom elindult. Akkor állt vigyázzba bennem a cucc, és jöttem rá, hogy Murony semmiképpen nem múlik el nyom nélkül, csak most az irány más, de az sem a hazavezető, hanem a pesti irány. Lepergett előttem az élet, rövidfilm formájában, hogy na most akkor mi van. Az a rohadt nagy szerencsém, hogy relatíve pánikhelyzetben elég gyorsak a reflexeim, de itt eszembe sem jutott leugrani a már mozgó vonatról, hanem azon agyaltam, hogy jutok vissza a végállomásra, ha esetlegesen csak az első lakott településen tudok lemászni a vonatról, és visszavergődni valahogy. Aztán azt figyeltem, hol lassít, vagy áll meg esetlegesen még városon belül, közben jött a kalauz, és felvéve a legkétségbeesettebb női arcomat, bérlet helyett sokkoltam a ténnyel, hogy én egy rendkívül béna nőnemű vagyok, aki rossz vonatra szállt, és most teljesen rá vagyok utalva, hogy mentsen meg.. 🙂 Azt már többször megtapasztaltam, hogy a sokszor szidott kalauzok egyébként baromira segítőkészek, és normálisak a legtöbb esetben, így most is.. 🙂 Jött a rendező pályaudvar, lassított a vonat, a pasi jelezte is, hogy meg kell állnunk, mert be kell engedni a pesti IC-t, na mondom, akkor én ugrok, de nem engedett.. 🙂 Előreszaladt a vonat elejébe, én loholtam mögötte, majd visszatartott, hogy Ő száll le először, nehogy elcsapjon az IC.. Mi a fene, kalauz lovagiasságból jeles.. 🙂 Alaposan felmérte a terepet, majd engedett leszállni, elrobogtam a vonatom mellett, közben bezúgott az IC is, de nem lett semmi gond, és a legfőbb: városon belül voltam. Csak mivel pont legutóbb nyekeregtem azon, hogy szinte semmi helyismeretem, így ott álltam a város szélén, lövésem, sem volt, hogy hol, és azért nem ártott volna legalább a következő vonatomat elcsípni, ami haza is visz.. Szerencsére Pesten úgy tanultam meg közlekedni, hogy ha eltévedtem, mindig kerestem valami BKV megállót, busz vagy villamos még a térkép széléről is bevitt valamilyen fontosabb csomópontba, onnan meg már könnyedén hazataláltam.. 🙂 Most is ez történt, pár 100 méter után találtam is egy buszvégállomást, és volt akkora mázlim, hogy pont egy olyan busz járt arra, ami simán visszavitt a vasútállomásra.
Kicsit várnom kellett, közben üldögéltem a napon, megcsodáltam a közelben egy oszlopon fészkelő komplett gólyacsaládot, felhívtam életem párját, aki torkaszakadtából kiröhögött, hogy ilyen nincs, de lám mégis, és várnak haza.. 🙂 Busz befut, felszálltam, leültem, és kicsit enervált fejjel bámultam ki a világba, hogy már igazán megtanulhattam volna a leckét.. Vasútállomás vissza, vettem valami vacsinak valót (Sportszelet narancslével és ropival kombó) a büfében, megvettem a pénteken Pestre szóló vonatjegyemet (melóból utazom fel, párom már reggel elmegy, mert dolga van, és ilyenkor leszed a Nyugatiban, majd onnan haza családhoz Borsodba), így minden elintézendőt elintéztem, szóval lássuk az előnyeit a saját marhaságomnak.
A hiba egyébként nemcsak a rutinból és sztereotíp beidegződésekből fakad, hanem abból is, hogy szerdánként van egyetlen vonat, ami az enyém előtt indul ebben az időpontban. Ez más napon nem fordul elő. Ezt a vonatot, meg az enyémet okosan egy vágányra állítják (mellesleg van vagy 6), egymás mögé, 5 percnyi eltéréssel való indulással. A kijelző jobb oldalán (tehát ahol én is kiírva láttam), az én járatom szerepel, de a jobb oldali tényleges vonat a másik, aminek a kiírása a kijelző ellenkező képernyőjén van, tehát ha szemben állsz a kijelzővel, az azon olvasott adat a kijelző háta mögötti vonatra érvényes. Én meg okosan a jobb oldali kiíráshoz a jobb oldali vonatot társítottam, mert SZERINTEM ez így LOGIKUS… Meg az is úgy logikus, hogy egy vágányon azonos időben egy vonat van. Mindegy, a MÁV szerint nem, és megszívtam. Lehet, hogy a töketleneknek van igaza, mikor végigkérdezik az állomás teljes személyzetét, hogy a vonatuk voltaképpen honnan is indul.
Mindegy, félájultan bár, de 9-re hazaértem (ja, és még ugye ott az átszállás a vonatpótló buszra), párom somolyogva fogadott, de az arcomat látva inkább bocsánatot kért.. :D, utána már csak egy zuhanyra volt időm, és a kidőlésre. Azt ne akarja tudni senki, hogy mekkora életkedvvel ébredtem ma hajnalban.. 🙂
Viszont este megint láttuk a süninket, mostanában minden este a kertünkben vacsizik..:) Tök aranyos, már nem fél egyáltalán, és csak nyujtogatja a hegyes kis orrát a levegőbe, és próbálja kiszimatolni a kaját.. 🙂 Komolyan ez volt a nap fénypontja, remélem, ez egy darabig minden estés elfoglaltságunk lesz.. 🙂 A süniles.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: