Péntek az én napom.. 🙂 Pláne, ha utazom Pestre munka után, a Nyugatiban életem párja leszed a vonatról, kocsiba be, Borsodba haza, van vagy este fél 8, mire hazazuhanunk, mindezt úgy, hogy reggel 5-től számítva konrétan fél Magyarországon átmegyek C alakban. Ja, és még dolgozom is 2-ig.
Munka után kényelmesen kislatyogtam az állomásra, ilyenkor van 45 percem, hogy normális helyet találjak, de persze pont most nem küldenek jó kis, fülkés, 6 személyes, előbb 1. osztályból 2. osztályra minősített kocsit, így maradt a finom meleg 8 személyes műbőr üléses fülkés matuzsálem. Mindez kb. 35 fokos hőségben, összenyitott ablakokkal, valamennyi légmozgással. Már írtam valahol, hogy nem utazom IC-kocsiban, mióta egyszer jéggé dermesztette a klíma a nyakam, legfeljebb a melegben ledobok 1-2 kilót.. 🙂 Na persze, nekem sosem megy simán az utazás.
Kb, fél évvel ezelőtt történt, hogy ugyanígy zúztam fel Pestre, erre Nagykőrösnél leszállították az egész vonatot, mondván gázolás történt, és az állomás előtt érkeznek a vonatpótlók, és majd azzal megyünk tovább. Ott dekkoltunk vagy 20 percig, hívtam páromat, hogy ne induljon el értem, majd röpke 20 perc után (persze buszok sehol, és akkortájt nem volt valami rekkenő hőség sem), újabb infóként jött, hogy ugyan szálljunk már vissza a vonatra, mert mégiscsak azzal megyünk tovább.. Nálam ugyan ilyenkor nincs semmi cucc, de akkor is elég macerás visszamászni a vonatra, pláne, hogy egy jókora tömegről volt szó. Nem volt túl vicces, de rájöttem: Nagykőrös a vonatról le-vonatra fel játék mekkája.
Ugyanis most is valami hasonló történt, csak szerencsére nem gázolással A vonatunk ugyan rendben elindult, bár az egyik becsatlakozó vonat 5 percet késett, és arra kellett várnunk, nameg egy arról átszálló, rém kényelmesen korzózó, rángatós bőrönddel felfegyverzett nyugdíjas házaspárra, akiknek nem jutott el az a fajta input az agyáig, hogy az IC miatt nem kell végigsétálni a vonat mellett, mert az már nagyon indulna, és kb. 200 utas csak rájuk vár, hanem fel lehet szállni a vonatra kicsit előbb is, és a vonaton végiggyalogolva is el lehet érni gyalogosan az IC kocsit minden erőlködés nélkül. Neeem, mi kicsit mérgesen, és saját levünkben, de végignéztük, ahogy szép kényelmesen, az elöl már hót ideg kalauz, hátul már hót türelmetlen indító szeme láttára végigtopogják a baromi hosszú vonatot az első két kocsiig. Mindegy, elindultunk, és már az első állomáson köhögni kezdett a mozdony, és meglehetősen nehézkesen vette fel a fonalat. Na mondom, jól nézünk ki.. De fura módon a többi nagyobb állomáson már ilyen gond nem volt, viszont jött a menetrendszerű nagykőrösi tájékoztatás: a mozdony lerohadt, hogy mikor megyünk tovább, bizonytalan. Már arcizmom sem rándult, telefon elő, hívás, ne induljanak értem, majd valamikor érkezem… Az utasok elkezdtek leszállingózni a vonatról mert ott legalább fújt a szél, a kalauz próbált tájékoztatást adni, hogy jön ugyan (a visszafelé 2. !!!!! nagyvárosból!!!!) egy mozdony, de az sincs kizárva, hogy az utánunk egy órával később induló IC hamarabb odaér, és arra esetleg át tudunk szállni, bár azt kapta telefonon infóként, hogy azon meg baromi nagy a tömeg. Ez egyre szebb.. 🙂
Álldogálunk vagy 10 perce, közben a fülkében utazókkal egészen jól összecimbiztünk, mindenkinek volt már nagykőrösi esete, mire hívják a kalauzt, hogy vonatra mindenki vissza fel, úgy néz ki Ceglédig elvergődünk.. Közben még be kellett várni egy tehervonatot, én meg azon agyaltam, hogy ha már Ceglédig el, akkor onnan tovább miért nem? Vagy talán Cegléden rögtön elénk pattintanak egy friss, ropogós új mozdonyt és már teperhetünk is felfelé? Mindegy, csak el Nagykőrösről, mert ez a hely átkozott vasúti szempontból. Mindenesetre nagy nehezen elindultunk, Cegléden műszakváltásban mozdonycsere nem, de kalauzcsere igen, majd érdekes módon felzúztunk Pestig olyan iramban, hogy mindössze 45 perces késéssel megúsztuk az egészet. Én ezt már nem értem. Most vagy a mozdonyvezető tett csodát, vagy a hely szelleme hatott, vagy csak egy jól irányzott kalapácsütés, netán rúgás kellett, de a probléma megoldódott, hogy emiatt viszont hányan késtek le ilyen-olyan csatlakozásokat, repülőt, nem lehet megsaccolni.
Mi is emberi időben hazaértünk, családom teletömött kajával, lelegeltük a cseresznyefától kezdve a ribizlibokron keresztül a málnást, megszeretgettem a két keresztgyerekemet, megmártottam a lábam a jéghideg Szalajka patakban, majd vasárnap, immáron autóval, ismét jókora C kanyarral hazaértünk:) Kimostam az összes cuccunkat, a teraszon a 32 fokos hőségben ki is teregettem, majd a kimosott, és majdnem megszáradt cuccaink jó részét éjfélkor egy jókora vihar kis híján a szomszéd kertjébe taszajtotta ruhaszárítóstul. Mert nekem már csak az kellett egy hétfő hajnali kelés előtt, hogy vaksötétben, jéghideg özönvízzel a nyakamban, hatalmas villámok és dörgések közepette az ismét csuma vizes zoknikat, gatyákat és egyéb holmijainkat guberáljam össze a terasz különböző pontjairól, kis híján agyontaposva a két halálra rémült, csuromvizes, és persze a lábam alatt tébláboló macskánkat is. Csak abban bíztam, hogy ha agyoncsap egy villám, azt nem két bugyival a kezemben teszi meg. Így azonban megúsztam egy jókora elázással, egy csatak vizes köntössel, és egy hiányos kimosott ruhatárral, melynek elveszett darabjait ma guberálta össze kiccsaládom a szomszédtól. 🙂 Fél 1 tájban vissza is kerültem az ágyamba, hajnali fél 5-kor keltem, és naná, hogy csak én voltam az egyetlen az egész családban, aki felébredt az éjjel.. 🙂
Mert így kell kinéznie nálam egy mozgalmasabb hétvégének.. 🙂 Alább nem is adnám.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: