Elmaradtam.. Nem kicsit… Magyarázat nincs, végtelenül rossz passz viszont volt… Élni sem volt kedvem. Lassan, de biztosan szívom megint fel magam, de nem az igazi.. Volt egy tervem, volt egy kísérletem, nem sikerült, és baromira rosszul érintett. Mindegy, ez már a múlt. Csak kimerültem. De nemsokára szabira megyek, és kicsit felfüggesztem az ingázást, bár ettől még fogok tudni miről írni… 🙂
Kellett nekem várni a tanév végét, mint a messiást, hátha vége az osztálykirándulásos szezonnak, de egy francokat, azonnal elindult a táborozós szezon.. Reggelente már laposkúszásban közelítem meg a vasútállomást, felmérendő a terepet, hogy vajon lesz gyerektömeg vagy sem. Olyan kocsiba szállok, ahol már eleve sokan vannak, mert oda akkor tömeget nem zsuppolnak be. Igaz hogy ilyenkor be kell vállalnom a nem kevésbé zajos Ingázó II-es besorolású tyúkudvart, de azok legfeljebb nem szedik szét a vonatot.
Nincs az a gatyarohasztó hőség, de azt pl. sosem értettem, hogy lehet hajnalok hajnalán büdös valaki. Igen, így nyílegyenesen: büdös. Több utason érzem, és néha elég, ha csak elmegy mellettem.. Amikor érzed rajta az izzadt ágyszagot, látod, hogy a fésű fogalma a hajmosás tényével együtt messze van a realitásoktól, a mosdatlan bőr, az indokolatlanul ocsmány lábszag, a dezodorról sosem hallott, férfi esetében arcszeszről pláne. És van köztük fiatal ember is! A főnökük nem érzi? Ha én munkáltató lennék, tuti, hogy az első előírás lenne, hogy tiszta ruhában, kellő mértékű higiéniával jelenjen meg a melóhelyén a dolgozó. És ez nem kasztfüggő, láttam már nagyon ápolt, finom arcszeszt használó, tiszta melósruhában munkába igyekvő lakatost, és láttam már fullszakadt, csapzott, izzadt, lyukas zoknis-szandis középiskolai tanárt. Igény-igény-igény…
Nálam alapvető dolog a reggeli tisztálkodás, dezodor, parfüm, smink, valamilyen fej, fogmosás, tiszta fehérnemű, tiszta ruha. De sokszor látok olyan (olykor egészen jól szituált) embereket, akik csak kiesnek az ágyból, felveszik az előző, vagy ki tudja hány napos ruhát, zoknit, aztán mennek munkába. Ezt úgy mégis hogy? A múltkor beleszaladtam egy kosárfonó cigányasszonyba, akivel alap helyzetben semmi bajom nem lett volna, hiszen dolgozott a kosaraival, azokat vitte eladni, de a szerencsétlen olyan orrfacsaró pisiszagot árasztott, hogy nem lehetett vele egy kocsiban megmaradni még nyitott ablak mellett sem. És mindezt még legyezgette a sokfodros szoknyájával! Nincs ezeknek az embereknek orruk? Mert azt nekem senki se mondja, hogy valaki nem érzi magán, hogy szaga van. Mert ezt nem hiszem el. Ahogy azt sem, hogy valakinek az a normális, hogy este fürdés nélkül, az egész napi kosszal a bőrén, a lábán, és egyéb testrészein, fekszik le aludni a vélhetőleg tiszta (?) ágyába. Tudom, készítettek már ezernyi tanulmányt, hogy nem egészséges minden nap fürdeni, mert a bőr védekező funkciója, meg blabla… Akkor engem már régen megettek volna a kukacok. Fürdés márpedig minden nap, akkor is, ha a halálomon vagyok, ha hajnali fél négykor, félillumináltan szakadok haza, akkor is, ha tele a fejem sminkkel, akkor is. Nem tudnék úgy lefeküdni, hogy azt érzem: koszos vagyok. Mások hogy tudnak? És reggel hogy tudnak úgy munkába menni, hogy rajtuk ez előző napi szag? És újra meg újra: hogyhogy nem érzik?
Fel nem foghatom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: