Azért a víz az úr… :)

Jesszus, Mária… Szóhoz sem jutok, döbbenet, és csak nézek, hogy lett nekem a Menekült-es bejegyzésemre 12 óra alatt 12000 olvasóm?????? És hozzászólások, vélemények, és köszönöm, akik írtak, és jó érzés, de én tényleg csak a saját kis világomat publikálom, ahogy én érzek, gondolkodom.. 🙂 Mindenkit szeretettel várok a többi írásomhoz is, bár azok koránt sem lesznek ilyen kényes témával megáldva. Bár szerintem azért figyelem továbbra is majd a helyzetet, és igyekszem a (szerintem) korrekt módon vázolni, hogy is éljük ezt meg, akik itt élnek, vagy dolgoznak. Még egyszer köszönöm a sok olvasót! De most kicsit vidámabb irányba eveznék.. 🙂

Az idő nem vidám.. Ezt szögezzük le az elején, fagyok meg reggelente a bringán, és bezzeg mooost (június végén!!), tökéletesen fűt a vonat, a fenekem alkalomadtán kezd egy grillcsirke hátsójára emlékeztetni, de hát mikor máskor fűtsenek rendesen, ha nem nyár közepén. És társul a pocsék idő mellé nem egyszer kiadós eső, ami mondjuk kell a földnek, de nagyon nem kell a nyakamba. Ezzel kapcsolatban volt egy igen vad élményem pár éve.

Ködös, hideg, taknyos november,  éjjel esett rengeteg eső, az úton vastagon állt azokban a vájatokban a víz, amiket a kamionok, teherautók súlya nyomott az aszfaltba. Én ugye, szokás szerint bringán evickélek a vasútállomás felé, fázok, mint a vadászkutya, mert a nyirkos  időre nem lehet elég rendesen felöltözni, aaaz mindenhova beeszi magát.  Tekerek, tekerek, anyázok, fázok, tekerek. Jobb érzésű autósok messzire kikerülik a nyomorult bringást, hogy még véletlenül se spricceljék oldalba az esővízzel, de én kifogtam a legprosztóbb kamionost, akit a föld a hátán hord… Csak képzeletem szerint az a fajta lehetett, aki ki sem látszik a kormány mögül, nyáron szexi neccpólóban, abból kilógó mellbundával, szétizzadt baseball sapiban nyomja, néha lenyom egy-egy útszéli prostit, esőben vagy télen meg a sötétben azzal szórakozik, hogy védtelen és szánnivaló, bringáján didergő lúzereket fröcsköl a pocsolyákból . No, nekem éppen ezzel kellett összeakadnom, és valószínűleg a legmélyebb pocsolya mellé kerülve és teljes sebességgel belehajtva egy korrekt dézsányi, jéghideg vizet zúdított rám, ami oldalról teljesen eláztatott, a dzsekim nyakán keresztül egy jókora adag konkrétan az alsóneműmig öntött el, fülembe, hajamba is rengeteg víz került. A farmerem, dzsekim, alatta a felsőruhám csurom merő víz volt. Egyrészt sokkot kaptam a hirtelen hidegzuhanytól, másrészt sokkot kaptam attól, hogy lehet egy kamionos ilyen mérhetetlenül köcsög, harmadrészt sokkot kaptam attól, hogy fagyott rám a minuszokban a csuromvizes ruhám, negyedrészt sokkot kaptam a tudattól, hogy hazamenni szárazra cserélni már nem tudok, és még jó két óra, mire beérek a munkahelyemre, és levehetem magamról. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy kiöntött ürgeként üldögéljen a vizes hacukájában a vonaton, ami most kegyes volt hozzám, mert szerencsére rendben működött a fűtés, és én úgy tapadtam a fűtőtestre, mint egy polip, próbáltam magam szárítani, a kabátomat kiteríteni, amennyire lehet, de a farmerom csak csuromvizes maradt, én meg vacogtam.

Valahogy beértem a munkahelyemre, gyorsan lekapkodtam a ruháimat, igen ám, de miben dolgozzak napközben? A farmerom száradása még igen messze volt, mondjuk felsőm volt száraz, de gatya nem. Elég vidám nap lett volna, ha egy szál felsőben és harisnyában állok bele a munkába, de jött a mentő ötlet.. 🙂 A hőlégsteril.. 🙂 Mert nekünk van olyan. Azon van 160-180-200 fokos verzió, minél magasabb a hőmérséklet, annál rövidebb a a műsor.. 🙂 Vizes farmergatya be, 200 fokra fel, 25 perc, addig ültem egy takaróba bugyolálva, várva a messiást.. 🙂 Sajna egy körben nem száradt meg, viszont a helység páratartalma ugrott egyet, de semmi gáz, még egy kör, újabb 25 perc, és már volt is száraz, ropogós, csíramentes farmerom, igaz pár percet hagyni kellett hűlni, mert rám égett volna, a tűzforró fémszegecsek meg érdekes sormintát sütöttek volna a fenekembe.. 🙂 És még tüdőgyulladás nélkül is megúsztam. Tiszta nyereség.. 🙂

Viszont óriási tanulsága volt az egésznek: ha sok eső esik, és áll a víz az utakon, akkor egy életre megtanultam, hogy az első mellékutcába lekanyarodok a főútról, és kertekalján közelítem meg az állomást, ahol nem járnak kamionok.. 🙂