Sicilia libera!…

Az elmúlt napokban ügyeket intéztem, és a nagy rohanásban kénytelen voltam egy hatalmas plázában ebédelni, kutyafuttában, volt rá vagy 15 percem. Kikértem a kajámat, és próbáltam helyet találni az ERRE, vagyis a kajálóknak odatelepített asztaloknál. Vagyis azoknál, ahol rohanós emberek, munkából ebédszünetben ott ebédelő dolgozók bekapnak pár falatot, aztán rohannak tovább. No, hely az nem volt. Bolyongtam pár kört, hátha szabadul valahol egy asztal, de semmi. Ugyanis pl. az egyik asztalnál éppen unokára vigyázó nagyszülők játszogattak a csemetével, és annak vagy 4-5 Barbie babájával, és a hozzá tartozó komplett lovardával, egy másiknál szintén egy idősebb házaspár üldögélt már hosszú percek óta, kaja és innivaló nélkül, bámészkodva, miközben rajtam kívül már vagy 4-en keringtünk kezünkben a tálcánkkal, de egyiküket sem hatotta meg a tudat, hogy arra várunk, hogy végre ebédelhessünk, ülve, pár perc nyugiban. Szidják a mai fiatalokat, hogy közönyösek, nem törődnek a másikkal, de kérdem én: mit keresnek egy kisgyerekkel ebédidőben a plázában a nagyszülők, ahelyett, hogy az állatkertben, vagy a játszótéren, de legfőképpen levegőn lennének, ne adj isten otthon az asztal körül ülve együtt ebédelnének? Eleve hülyét kaptam attól, mikor még pesti létemben azt láttam vasárnap (!!… még a nagy nyitvatartások idején), hogy a legnagyobb ebédidőben komplett családokkal volt tele az étkező részleg, kisgyerekkel, babakocsival… Régimódi, hülye konzervatív idióta vagyok, de vallom, hogy egy nő igenis legyen képes a családjának legalább vasárnap tisztességes ebédet letenni az asztalra, és nem végigcibálni a teljes családot a plázán, ahol a legnagyobb zajban, tömegben tömik magukba a drágán vásárolt és meglehetősen silány kaját. És persze utána a babakocsis kisgyerek álmosan a kajától végigbömböli az utat hazáig, halálra idegesítve a szüleit, akik persze a gyerekkel ordítva próbálják meg lecsitítani a kiskölköt, akinek már régen ágyban lenne a helye.

Mindegy, nagy nehezen találtam egy asztalt, 10 perc alatt megettem a kajámat, mire végeztem, a nagyszülők még mindig egy teljes asztalt lefoglaltak a Barbie lovardával, szerintem ott is éjszakáztak, de még egyszer nem akarok arról hallani, hogy a mai generáció mennyire közönyös mások, főleg az idősek problémái iránt.

És egy jó tanács: a legnagyobb Minyon filmőrület kellős közepén ne akarj a mozihoz közeli mekiben akár egy fagyit beszerezni, mert karácsonyra talán sorra is kerülsz. Előttem két anyuka (barátnők), négy gyerek, természetesen 4 Happy Meal menü, négy gyerek négyszer kérdezi végig a menühöz tartozó Minyon felhozatalt, és természetesen döntésképtelenek, és az még meg sem lett kérdezve, hogy egyáltalán milyen kaját és innivalót akarnak hozzá. A két anyuka meg még nem is rendelt… No comment. Igaz, a dolgozókat sem irigylem…

Hazafelé Kecskeméten egy 10 emeletes panelház oldalán az alábbi, spray-vel felfújt feliratot láttam: Sicilia libera!… Szicília szabad…  Ez mind szép, de mi köze van ennek Kecskeméthez? 🙂