Megmondóember….

Úgy döntöttem, megmondom a frankót… Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg embernek nem fog tetszeni, és sokan fognak ellentmondani annak, amit gondolok a témáról. Jelzem, akinek nem inge, úgysem veszi magára.De réges régen rájöttem: lehet, hogy nincs igazam, de ha becsapjuk magunkat, homokba dugjuk a fejünket, áltatjuk magunkat, másokat hibáztatunk kivétel nélkül, akkor azzal csak saját magunknak ártunk, és ezzel elriasztjuk mindazokat, akik esetleg szándékoznak meghallgatni a nyomorunkat, ne adj isten még segíteni is tudnának valami okos ötlettel, tapasztalattal.

Tele van a bakancsom azzal, hogy az internet lassan átmegy az össznépi siránkozás terepasztalába, naponta olvasok akár a Face-en, akár fórumokon, blogokban szünet és témaváltás nélkül önmagukat sajnáló szerencsétleneket, akik nem találnak megfelelő pasit. Igen, a legtöbb siránkozó nő… Mert nem talál a 20-as, a 30-as, a 40-es, a szingli, a gyerekes, az elvált, és természetesen senki más nem hibás a témában csakis és kizárólag a pasik.. A pasik fogalma lassan egyet jelent a dugógépekkel, akik szélhámoskodnak az interneten, a társkeresőkön, a bulikban, a főzőrandikon, a rapidrandikon, mindenhol. A pasi csak szélhámos, megbízhatatlan lehet, aki kihasználja a nőket, akik nem fizetnek egy italt sem, amíg a klotyóban le nem cumizod őket, a jobbak még el is tartatják magukat, elszedik a pénzedet, megcsalnak, átvernek, és eldobnak, mint egy üres kólásdobozt. Félreértés ne essék, tudom, és tapasztaltam, hogy van ilyen pasi nem kevés. De manapság más kategória egyszerűen nincs. Azon viszont nem kellene elgondolkodni, hogy vajon kiben van a hiba: aki ilyen pasi, vagy akinek folyton ilyen pasik akadnak az útjába? Mert ez is elgondolkodtató kérdés.. 

Közben kifolyik a szemem a sok, irgalmatlanul semmitmondó Coelho, OraveczNóra, és rengeteg önjelölt idézetgyáros süket hülyeségeitől, amit minden hasonszőrű azonnal a magáévá tesz, és ezek mentén haladva, tátott szájjal várja a sült galambot és hiszi azt, hogy ez minden befektetett energia és hozzátett érték nélkül az bele is fog repülni, és onnantól jöhet a rózsaszín köd a lila szemüveggel… Na, itt a hiba kérem. Sajnos elszálltak az igények, az elvárások, a párkapcsolat mára sok tekintetben egyenlő egy egyoldalú, általában pasi által finanszírozott gazdasági közösséggel, a szerelem csak másodlagos, a kitartás, a kompromisszum, a jóban-rosszban melletted állok fogalma, pláne a segítek neked a múlté. Mert tegyük a szívünkre a kezünket, hány szétbomlott házasságot tudunk a saját környezetünkben felmutatni, ami azért bomlott szét, mert a kezdeti marha nagy jólét után jött egy mélypont, és ami addig valamilyen vonal mentén jól működött, az hirtelen felborult? De láttam olyan nőket is, akik valahogy belekezdtek egy kapcsolatba, de két hét után már az elszámoltatás ment, a másik zaklatása, hogy mikor lesz már esküvő, gyerek, miért csinálja a pasi azt, amit csinál, mit képzel, hogy hetente egyszer a haverokkal sörözni megy, és stb.  A pasik meg persze hanyatt-homlok menekültek, és eszük ágában sem volt megint hosszú időkre nőkkel szexen kívül kapcsolatot teremteni. Csodálkozunk?

Vallom, hogy az a párkapcsolat működőképes, ahol a felek egyenlő vagy nagyjából hasonló mértékben tesznek le az asztalra bizonyos dolgokat. Ezek között ott van a hasonló érdeklődési kör, a hasonló értékrend, a neveltetés, az otthonról hozott minta, a hasonló vagyoni helyzet(!!),és igenis, akárki akármit mond: a hagyományos férfi és női szerepek. A férfi legyen férfi, a nő legyen nő. Ami nem egyenlő a buta libával, akinek azért ahhoz van esze, hogy eltartassa magát a pasival, de ennél többet ne várjon a másik, mert hát meg ne sértsük a fene nagy egót, meg az ezzel járó egyenjogúságot. Mert azért nézzük már meg, kit is vett feleségül a Clooney? Egy szép és okos, saját lábán is megálló nőt, aki nincs rászorulva a Como-i tavi villára, ha ne adj isten válásra kerülne a sor. Pierce Brosnan egy duci nőbe szerelmes évtizedek óta. Hugh Jackman szintén. Meg lehetne kérdezni tőlük, mit tudnak? Mert valamit tudnak… 

Apropó, egyenjogúság. A mai általános példa: A pasi legyen jóképű, okos, kedves, értelmes, gazdag, legyen menő kocsi, lakás (bocs, ház medencével), menő vállalkozás, ajándékok, virág, utazások, partik, ékszerek, stb… Mert ez a fent említett nők legtöbbjének elképzelése szerint a nőknek igenis JÁR… Kérdem én: miért is járna? És a nő? Ő mit tesz mindehhez? Halljam… Hozza a saját lakását, a saját vagyonát, a saját munkáját, tudását,pénzét, állja az utazások rá eső részét? Meghívja néha a pasit vacsorázni, állja Ő a cehhet? Hogy nem??? Akkor neki milyen alapon JÁR? Merthogy ezek biztosítása a pasi dolga? Akkor hol is van az egyenjogúság? Akkor nézzük a női szerepeket. Tud főzni? Ki tud vasalni egy inget? Ki tud takarítani egy fürdőszobát? Neeem??? És miért nem?  Pedig ezt joggal vághatnák a pasik a fejükhöz, hogy ez meg a nő dolga.. Jah, hogy a pasinak segítenie kell a házimunkában? OK, de akkor a nőnek is legyen meg a lakás, kocsi, pénz, stb, ami eddig a pasi dolga volt. Mert én ezt tartom egyenjogúságnak. Illene már eldöntenie a nőknek, hogy mit akarnak. Ha pénz kell, ház, kocsi, vagyon a pasi oldaláról, akkor a nő tegye oda a másik oldalt. Minimum. Hasonló feltételek mindkét oldalon. Mert akkor van egyenjogúság minden téren. Akkor beleszólhat bármelyik fél abba, hogy a pénzt mire költsük, hova menjünk nyaralni, kinek mire van szüksége, mibe fektessük a pénzünket stb. Legyen meg a közös kassza bizonyos kiadásokhoz (rezsi, kaja, közös kiadások), de legyen meg mindeninek a saját pénze, mert az is milyen már, amikor egy nőnek teszem azt egy bugyi vásárlásához oda kell állnia a pasija elé, hogy adjál már pénzt bugyira.. 🙂 Lesülne a képemről a bőr…

Abban az esetben, ha csak az egyik fél tesz le bármit is az asztalra egy kapcsolatban, addig a másik, haszonélvező félnek véleményem szerint csend van… Tudomásul kell venni, hogy ma már nem elegendő a szépség, és csupán annyi ész, amivel be lehet hülyíteni egy pasit addig, amíg belerakhatjuk a fenekünket az általa létrehozott készbe, házba, kocsiba, kiharcolhatjuk az esküvőt a fehér ruhával, a lagziban véres kardként körbehordozott ifjú férjjel, hagy lássák a barátnők, mit sikerült kihorgászni a zavarosból… Hipphopp, szülünk egy gyereket, mert a gyerek a legjobb eszköz vagyon 50 (vagy még nagyobb) %-ának bebiztosítására, a legjobb eszköz a pasi zsarolására, ha bármi okból rosszra fordulna helyzet. Pedig a mai napig élnek sokan ezzel a “lehetőséggel”, csak a környezetemben 4-5 pasit tudnék felmutatni, ahol anya szépen learatta a babérokat, amíg lehetett, majd ráunván a pasira, vagy esetleg arra a helyzetre, hogy most már neki is fel kellene mutatni valamit, szépen összesusmusoltak a barátnőkkel, szétszapulták a férjeket, Ők persze a szegény, kihasznált házicselédek szerepében lubickolva és szépen meggyőzték egymást arról, hogy nyugodtan pasizzanak csak be, mert az nekik JÁR. És vittek, amit csak bírtak. 

Érintett hölgyeim, csodálkoznak, hogy manapság a pasik menekülnek a komoly kapcsolatoktól, mint a tűztől? Ők sem vesztek meg… Mert egy biztos egzisztencia kiépítése baromi sok munkába, időbe, energiába kerül, és ahhoz már lett annyi eszük nekik is, hogy amit felépítettek, azt nem hagyják más által összerondítani. Van az a mondás, hogy aki egyszer már megégette magát, az megfújja még a joghurtot is. Pedig a pasik is vágynak ám szeretetre, szerelemre, törődésre, de sajnos manapság valahogy abban a formában, mint a mesékben,  hogy álruhát öltve szegény embernek adják ki magukat, hogy megtapasztalhassák, valódi a szerelem, vagy csak a slusszkulcsnak szól? Vallom, hogy azok nem találnak megfelelő társat (akár nő, akár férfi az illető), aki még nem nőtt fel. Hogy ki a felnőtt?? Fura lesz, amit írok. Aki képes egyedül lenni. Aki képes egyedül is jól lenni. Aki képes felmérni a saját lehetőségeit, ismeri a saját korlátait, aki képes önmagáról gondoskodni. Aki be tudja fizetni a saját lakásának (albérletének) a költségeit, aki képes (normális esetben) kijönni a keresetéből hó végéig, aki megtalálja a jót abban is, ha egyedül van. Akinek vannak BARÁTAI (szó szoros értelemben), akinek a pofonok erőt és tapasztalatot adtak, és nem önsajnálatot, és keserűséget. Aki állt már fel a gödör legmélyéről a saját erejéből. Aki nem hisz magáról többet, mint ami valójában. Aki képes saját magának egy tányér kaját megfőzni, vagyis AKI NINCS RÁSZORULVA SENKIRE… Aki képes lemondani, aki képes kompromisszumot kötni, aki képes megdolgozni a sikerért. Mert egy jó kapcsolat munka. Nem kevés munka, és abban kőkeményen mindkét félnek oda kell tennie a magáét. Aki ezt nem tudja hozni, aki csak elvár, akinek JÁR-nak a dolgok, aki nem képes alkalmazkodni,feláldozható dolgokat feláldozni, annak nem fog menni. Persze, legyél önmagad, ezszép rébusz, de ha Te magad is tudod, hogy egy kiállhatatlan szipirtyó vagy, és ez Neked így jó, és nem vagy hajlandó senki kedvéért sem változtatni a hülyeségeiden, és nehogy már Neked ez ellen tenned kell, a másik meg szeressen úgy ahogy vagy, akkor vedd tudomásul, hogy a lehetőségeid meglehetősen szűkek. A pasik többsége nem mazochista. És akkor szánalmas ennek fényében telebömbölni a netet azzal, hogy a szemét pasiknak nem kellek, meg Coelho-val ébredni, aludni, pisilni, enni, stb.

Kemény leszek. Én senkit sem engednék addig megházasodni, amíg nem élt egyedül legalább 3 évet. A házasságokat nem engedném szerződés nélkül megkötni. Egyetlen esetben tekintenék el tőle: ha a párnak semmilyen vagyona nincs. Se pénz, se posztó, se ház, se kocsi. Mert semmit sem tartok undorítóbbnak, mint a másik ember teljes és módszeres kifosztását, csak azért, mert nem sikerült. És ha már megdöglött a tehenem, akkor dögöljön meg a másiké is, és vigyünk, amit csak lehet. A szerződés egy korrekt forma. Aki amit hozott a buliba, azzal megy el. Ha csupasz seggel érkezett, akkor csupasz seggel távozik, max, amit a szerződésben lefektettek. Ami a házasság alatt, érték teremtődött, azt a megfelelő arányban osztani szét. Akinek ez sértő, azzal a féllel valami nem stimmel. Nő létemre mondom: amelyik fél megsértődik egy házassági szerződésen, az pontosan tudja, mit akar… És felelőtlen az a vagyonosabbik fél (itt direkt nem írok nemet, mert lehet a nő is gazdagabb), aki ezt egy házasságkötés előtt nem biztosítja be. Szét lehet nézni az aluljárók hajléktalanjai között, mert innentől kezdve Ő is potenciális jelölt.

Azt mondjátok, könnyen beszélek, akinek 8 éve stabil, szeretetteljes kapcsolata van? Mit tudok én a magányról, a kiszolgáltatottságról, a kétségbeesett keresésről, a megalkuvásokról, csak hogy ne legyek egyedül?

5 évig voltam társtalan. 33 éves koromtól 38 éves koromig. A legvacakabb kor a 40 alatt… Ez a korosztály szóló pasiban a legrosszabb felhozatal, a legtöbbje még gyűri a házasságát, kicsi a gyerek, küzd a kapcsolatáért, vagy remélhetőleg boldog. Vagy frissen vált, kiábrándult, kifosztott, csalódott, a háta közepére sem kívánva egy újabb kapcsolati terhet. Vagy kiszabadulva a korlátokból, pótol mindent, ami eddig tiltott gyümölcs volt. 5 évig lógtam fent a neten. Beleszaladtam a legaljába is, de beleszaladtam nagyon értékes emberekbe is, amikből nem lett kapcsolat, de lett belőle BARÁT. Mert ezt is tudni kell értékelni. Én is kaptam olyan leveleket, amikben az első kérdés az volt, milyen színű bugyi van rajtam.. Lehettem volna ezekben az esetekben a több helyen olvasott nyafogó mimózácska, hogy jaaaaaj, a neten csak a sok szexőrült van ott, és fuj, meg minden, azonnal törölni kell a reget, nehogy másik szexőrült is megtaláljon, mert a neten nem lehet normális pasit találni. Aki mimóza, jelentem, az nem fog pasit találni. Sem a neten, sem máshol. Mert mondhat bárki bármit: nem vagyunk királylányok.  Emberek vagyunk, és a pasik is emberek. És igen, van köztük normális, annak ellenére is, hogy a neten keres. Nekem 8 évvel ezelőtt az utamba akadt egy. És megadtuk egymásnak a lehetőséget. Én akkor készültem feladni, Ő akkor volt teljesen kezdő, szűz terep. 200 km távolság volt köztünk. Én Pesten, Ő délen. Neki 3 gyerek, nekem egy sem. Nekem lakás, munka, kereset, normális állás, önálló egzisztencia Pesten, neki ugyanez máshol. Tegyétek a szívetekre a kezeteket: ki adott volna értünk egyetlen lyukas garast??? Munkába került. Nagyon sok munkába. Nagyon sok nehézségbe, nagyon sok lemondásba, alkalmazkodásba. Volt benne jó és rossz időszak, volt benne gazdagság, de anyagi bizonytalanság is. Volt benne beteg szülő, gazdasági válság, volt benne gyerekelhelyezés, volt benne költözködés, pesti élet felszámolása, volt benne magam mögött némely hidak felégetése. Volt szitu, hogy szétmehettünk volna, volt szitu, hogy szét is mentünk. 2 teljes napra. Volt kibékülés, újrakezdés. Viszont nincs házasság, nincs szerződés, nincs kötöttség. Nincs rá szükségünk. Együtt élünk, de mindkettőnknek van saját lakása, munkája, keresete, önálló tartaléka. És van szeretet, szerelem, megértés, együttlét, törődés, figyelem. Van kapcsolat. Működik. És nem a szerencse pottyantotta az ölembe. Sosem kezeltem, és sosem kezelem a mai napig sem úgy, hogy ez nekem JÁR. nem, nem jár.

De megérte.

Nem nyivákolni kell. Nem a másikat hibáztatni, ugyanolyan hibáik vannak a nőknek is. Nem a másikra mutogatni, nem az idézeteknek hinni, nem homokba dugni a fejünket. Ismerni kell saját magunkat, meg kell tudni állni a saját lábunkon, tudni kell az egyedüllétet kezelni. Van, akinek sikerül, van akinek nem. De ez mindennel így van. Vagy sikerül, vagy nem.