Nefürgyéle.. :)

Akik ismerőseim a Face-en, Ők tudják, hogy tegnap este utolért a nyári rémálmok egyike. Amúgy is hosszú napom volt, este 8-ra érek haza ilyenkor, és még akkor is rekkenő hőségben. Az ember nem kíván mást, csak egy zuhanyt, mert mindene ragad, és nem bírja elviselni saját magát. Én meg ugye ráadásul kényszeres módon ragaszkodom a napi fürdőmhöz, nem bírok lefeküdni anélkül. Legyek halálomon, érjek haza hajnalban, vagy fél lábon, mindegy, fürdés nélkül nem fekszem le, ha az ég a földdel összeszakad akkor sem. És tegnap este belépek az ajtón, és párom azzal fogad a szobából kiabálva, hogy niiiincs víííííz!!!! MIVAAAAAAN? Ne idegesíts, basszus.. És lőn, tényleg nem volt víz. Egy csepp se. A csap csak hörög, de nem folyik. Ezt neeeem hiszem el! Márpedig olyan nincs, hogy én nem fürdök. Pláne, hogy pont tegnap hőbörögtem, milyen büdösek tudnak lenni emberek, erre este én is koszosan feküdjek le? Na azt már nem!

Régebben volt több napos, igaz szakaszos vízkimaradás, akkor egy rakás ásványvizes üvegben mindig vételeztünk tartalék vizet, hogy ha pár órára kimarad, akkor is tudjunk főzni, meg mosakodni, és ugye a WC-ről ne is beszéljünk. De hát szépreményű takarító nénink (bár ha Ő nem lenne, akkor nem tudom, mikor tudnék takarítani meg vasalni, mert ezek rohadtul nem férnek bele a napjaimba, de még a hétvégéimbe sem), szóval egyszer fogta, és az összes üveg tarcsivizet kiöntötte. Párom legnagyobb gyermeke szerint olyan az egész takarítónéni kontra család helyzet, mintha mi laknánk albérletben a saját kecónkban, és a takarítónéni lenne a főbérlő. Meg elég gyakran vetemedik önálló döntésekre, na ekkor nem találunk semmit, főleg a párom nem, és ilyenkor szokta habzó szájjal telefonon faggatni, hogy a francba, hol van már megint a bármi..? 🙂 Egyszer úgy eldugott a lakásban 3 ventillátort, hogy végigszenvedve a nyári hőséget, kb. karácsony magasságában teljesen véletlenül kerültek elő a spájz legeldugottabb zugából, egyenként nyakig bebugyolálva nejlonszatyorba. A lakásban se a kilincsek, se a csapok nem hosszú életűek, de a poharaink is meg a tányéraink is rendszeresen áldozatul esnek. Ellenben csodás rend van és tisztaság utána legalább 24 óráig, OK, ha a legkisebb nincs otthon, akkor tovább is.. 🙂

Visszakanyarodva a tegnapi naphoz. Nem elég, hogy reggel a macska sokkolt le, estére a vízhiány tett be, szóval se a nap eleje, se a nap vége nem volt túl felemelő. Dohogtam egy sort, majd vártam kicsit, hátha csoda történik, és estére csak visszaadják a vizet, hát a szomszédban két kisgyerek, nálunk idős ember, se vacsora, se fürdés, se fogmosás, se WC, ez nem maradhat így. Rólam nem is beszélve. De nem. Nem lett víz, így kénytelen voltam alternatív megoldások után nézni. SZóba jöhetett a nedves kéztörlő kendő, ami mindig van nálam, de azt valahogy nem éreztem teljesnek. A szomszédnak van fúrt kútja locsoláshoz, de nem állíthatok oda a nagy levesfőző fazékkal, hogy adjatok már lécci kölcsön egy vájling vizet. Ahogy ismerem magam, hasraestem volna vele félúton, aztán ugyanott tartottam volna, max koszosabb térdekkel. Mentem a spájzba a macskáknak konzervért, és szemembe ötlött két üveg szénsavmentes ásványvíz, amit mi csak Barbivíznek hívunk, merthogy rózsaszín.. Halleluja, megvan mentve az estém, nem kell fürdés nélkül lefeküdnöm, csak okosan beosztani, ami van. Kicsit luxus ugyan, de hát ugye szamarunk nincs, így még véletlenül sem hajaztam volna egy cseppet sem Kleopátrára. Bár megvallom, megfordult a fejemben, hogy be kellene szereznünk egy szamarat, hogy a tejében fürödhessünk vízhiány esetén, de azt azért megnéztem volna, ki feji meg, nomeg ugye egyáltalán hogy lehet szamarat fejni? Tehenet se tudok.. 🙂 Meg amilyen szerencsecsomagok vagyunk néha, tuti, hogy egy kanszamarat vennénk, aztán ott ordítana az udvar végében naphosszat.. 😀 Éppen elég hajnalban a kakasokat elviselni.. 🙂 Istenemre mondom, Pesten nagyobb csendben éltem.. 🙂

No, ki kellett találni a fürdés menetét, hiszen egy üveget akartam csak beáldozni erre a célra, a másik vésztartalék maradt. Aki falun nőtt fel (ahogy én is), igazi falusi nagymamáknál töltve rengeteg nyarat, az nem retten meg a feladattól. Anno a falvakban nem volt divat a fürdőszoba, volt a kert végén egy deszkabudi szélöblítéssel, ezen felül volt egy lavór, max egy mosóteknő, osztan spárherden fazékban kútról hozott melegített víz, lavórba állítva cicamosdás, hetente egyszer mosóteknőben nagy fürdés, hajmosással, (szigorúan WU2 samponnal.. : ), szóval semmi különcködős hacacáré. Volt egy unokatesóm, kis töki volt még, lehetett 3-4 éves. Nagymamánál jól befűtött konyhában lavóros mosakodás, nagyi kiszaladt a törölközőért, a gyerek addig a kályha előtt vacogott, majd addig-addig farolt a meleg felé, míg nekiütközött a tűzforró kályhának, és így égett bele a fenekébe, hogy “Salgótarján”.. 😀 Szép piros betűkkel… 😀

Nálunk ez a veszély nem állt fenn, fogtam a lavórt, beletettem a kádba, a víz felét beleöntöttem (jelzem 7,5 deci), fogtam egy szivacsot, beleálltam a lavórba, a szivaccsal bevizeztem magam, szivacsra tusfürdő, jól összehabosítva, alaposan áttörölgettem vele magam, majd az üvegben marad vizet aprólékosan beosztva leöblítettem a tusfürdőt. Ennyi és kész a boldogság, tisztaság, és elégtétel, hogy csak lefürödtem valahogy.. 🙂 Neeeem toltok ki velem, csakazértis tisztán fekszem le!.. 🙂 Este még a másik üvegből pohárba fogmosóvíz, ugyanezen üvegből reggel (mert még akkor sem volt vizünk) mosakodás, fogmosás, és még maradt is.. 🙂

Azóta párom kiderítette, hogy csőtörés volt a közelben, és ugyan este 10-re elhárították a bajt, de a szerelők (biztos hullafáradtan azok is) rosszul nyitották meg a szelepet, ami engedte volna a vizet a lakásokba, így egy csepp sem jött a csapokból reggelig.. 🙂 Azóta már van víz, és én már előre boldog vagyok, hogy este tudok zuhanyozni! 🙂

Az élet apró örömei.. 🙂