Kicsit zsúfolt az életem, aki ismer, tudja, hogy állásváltoztatás előtt állok, felmondási idővel, és ami ezzel jár. El kell látnom a jelenlegi munkahelyem teendőit, és készülnöm kell az új munkára, ami tanítás lesz, amiről a diplomám szól, de amit még sosem gyakoroltam. Szinte újra kell tanulnom mindent, majdhogynem a tanítványokkal együtt, na jó, azért bevillan olykor ez meg az a régi tanulmányaimból, meg nem kevés gyakorlatból, és bízom benne, hogy a beszélőkém még a régi. Egy hetem van hátra. Jövő szerdán még A-ban leltározok egy nagyot, ráadásul a hosszú napom, majd másnap B-ben reggel 7,50-kor már órám van. Érdekes lesz.. 🙂 Mindezek mellett párom is 20 felé szakad, alig találkozunk, és akkor is este max kiájulunk, és reggel próbálunk magunkhoz térni és loholni tovább.
Azért ezekben a bolond időszakokban is vannak mindenféle őrületek, csak hogy ne unatkozzunk egy percig sem. Talált kis szürke cicánk, a kis girnyó szőrén-szálán eltűnt lassan második hete. Sajnáljuk szegénykémet, mert hihetetlen kis szeretetgombóc volt, és fogalmunk sincs, hogy mi történhetett, hogy csak így pikkpakk, nyoma veszett. Amíg viszont volt, és fent tanyázott a teraszon, a két régi, bebetonozott nőstény macskánk halálosan meg volt sértődve, hogy új kolléga érkezett, ráadásul kandúr, és ráadásul kicsi. Ment a féltékenység, a pofozás, morgás, fújás, a tüntetőleg távol maradás a köreinktől, pl. a fekete cicánk szinte csak kajálni járt fel a teraszra, napközben vagy a kocsi, vagy a kuka tetején punnyadt, és látszott rajta, hogy ha meggörbülünk, se hajlandó egy levegőt szívni a kicsivel. A cirmos, aki a legöregebb, az szimplán csak pofozógép volt, de ő sokkal féltékenyebb. Amikor a kicsi már napok óta nem mutatkozott, és kezdtük mi is tudomásul venni, hogy valami történt vele, a két nagyobb elkezdett látványosan visszaszivárogni az életterünkbe, egyre többet dekkoltak a teraszon, napoztak, lustultak… Visszafoglalták a helyüket. Majd a párom legkisebbje egyik reggel (éppen alapos vírusos torokgyulladással otthon létezett) lélekszakadva hív telefonon, hogy képzeljem mi történt. Hirtelen meg is ijedtem, hogy vele történt valami baj, de mindössze csak annyi volt, hogy valamelyik cicánk hálásan megköszönte, hogy a kiscica elkotródott a háztól, és ennek a gyerek lett az első alanya, aki szembetalálta magát a megtestesült hálával. Konkrétan a teraszunk közepén egy méretes, és kőmerev döglött patkány hevert. Szegényem gondolom, hirtelen köpni-nyelni sem tudott, első ocsudásában fogta, hogy ez ajándék a cicáktól, akik meg vannak győződve arról, hogy az emberek nem esznek rendes ételt, és nekik feladatuk kiegészíteni a táplálkozásunkat. Kaptunk már gyíkot, vakondot, madarat, egeret, de patkány még nem volt. Úgyhogy a gyerek szépen megköszönte a macskáknak az adományt, megcirógatta őket, majd közölte velem, hogy Ő ehhez a döghöz hozzá nem nyúl. Mindezt reggel fél 8-kor, akkor még 30 fokos hőség beállta előtt 3 órával. Sajna, muszáj volt meggyőznöm, hogy ezt biza el kell tüntetni, mert ha jön a meleg, annak nem lesz jó vége, én meg az apja csak este érünk haza, úgyhogy neki kell megoldania. Úgyhogy vette a bátorságát, egy pár gumikesztyűt, jókora kukászsákot, meg lapátot, valahogy összevakarta az jobb létre szenderült rágcsálót, alaposan bezacskózta, majd vitte a kukába, amit szerencsére épp aznap szállítottak el. Majd a lapátot alaposan beáztatta Domestosba, és lelocsolta a teraszt is.. 🙂 A macskák viszont azóta visszaköltöztek.. 🙂
Adva van a mi takarító nénink, aki tiszteletbeli főbérlőnk, de legalábbis egy nap erejéig a szeráj ura. Rendszeresen rendszerezi a hűtőnket is, ami annyit jelent, hogy a nagyobb fazékból átzanzásítja a kisebb fazékba a főtt kaját, tematikus csoportokba szortírozza a felvágottakat, és összeöntögeti a különböző fajtájú levestésztákat, amitől sikítok. Ugyanis én a keményebbre főtt csigatésztát szeretem, a család a puhára főtt eperlevelet. Hogy mindenkinek boldogsága legyen a hétvégi húsleveshez, két fajta tésztát főzök, külön tálakba, na ennek az idilli állapotnak vége szakad takinénink áldásos tevékenysége folytán. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem amikor a hűtőben kotorászik, az alkarjával óhatatlanul feltekeri (véletlenül-e, vagy szándékosan) a hőfokszabályzót. Normál esetben 2-esen is jegesedik a hűtőnk, de hétfő estére tutira 4-esre van tekerve, így fagyott pl. jéggé kedd reggelre a hétfő esti vacsira főzött túrós tészta, és tegnap este konkrétan léket kellett ütnöm a húslevesbe. Ugyanis későn vettük észre, hogy megint gyorsfagyasztó lett a hűtőnkből. Fel is értékelődött bennem a jó kis mérsékelt égövi időjárás, mert ha belegondolok az eszkimókba, akik a napi betevő fókáért minden nap ennek a lékelési folyamatnak a sokszorosával küzdenek meg… Háát.. Viszont nekik nem is kell hűtő. A takarítási nap végén megosztozunk a gyerekkel a majdnem egyforma méretű, ám vasalásnál valahogy a másikhoz vándorolt ruháinkon, illetve visszakobzom az apjához bepakolt pólóimat, mert elég viccesen tud kinézni, mikor esetlegesen este pizsamához magára húzza az én női “M”-es méretű pólómat az Ő férfi “L”-es vállaira, majd kiválogatjuk a fürdőben a saját tusfürdőnket az összeömlesztett tömegből, és napokig keresem a borsot a konyhában.. 🙂 Miután újra belaktuk a lakásunkat, ismét van egy hetünk munkát adni a takarítónéninek.. 🙂 A foglalkoztatás csimborasszója. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: