8

Nyolc évvel ezelőtt, október 7.-én randim volt. Már évek óta éltem javarészt egyedül, és hiába kerestem az igazit, az a jó égnek sem akart beköszönni…Voltam emberek között, voltak barátaim, jártunk bulizni, társaságba, fent lógtam már vagy 5 éve a neten, belefutottam kapitális idiótákba, de sok értékes, érdekes emberbe is, akikből több a mai napig barátom, jó ismerősöm. Sosem ítéltem, azóta sem ítélem el a netes ismerkedést, mert olyan embereket ismertem meg, akiket tuti, hogy normál körülmények között nem lehetett volna. Már ezért is megérte. De már elfáradtam, kezdtem feladni, hogy nekem 38 évesen normális kapcsolatra lenne esélyem, és azon gondolkodtam, hogy nekiindulok a világnak és szerencsét próbálok külföldön. Nagyon kellett volna egy jókora környezetváltozás, egy kultúrális sokk, egy 180 fok. 

Aztán egyszer megakadt a szemem egy képen. Őszes haj, világító kék szem, vonzó arc. Elkezdetünk beszélgetni. Mi veszítenivalóm lett volna? Semmi… Őszinte volt, más mint a megszokott netes kommunikáció. Meglepett a nyíltsága, hogy rövid időn belül szinte mindent tudtam róla, amit első körökben csak tudni lehetett, pl. hogy 44 évesen már protézis van a térdében, erre persze én mit kérdezek, bele a pacekba?

“Akkor Te most sánta vagy???”… 😀

Ha már lúd, legyen kövér, amilyen pozitívak voltak az első benyomások, az se érdekelt volna, ha 3 lába van, vagy 5 füle, de azért tudjak róla, mire készüljek.. 🙂 Nem sértődött meg a kérdésen, de megnyugtatott, hogy észre sem lehet venni, hogy gond van a lábával. Ez is tetszett, hogy nem akad fenn ilyen kis “semmiségen”.. 🙂 Később felhívott, a hangja is tetszett, telefonban is tudtunk jót beszélgetni, kezdett egyre jobban alakulni a helyzet, volt már akkora rutinom a netes ismerkedésben, hogy simán akadémiai székfoglalót írhatnék a tapasztalataimból, szóval éreztem én, hogy jó lesz ez.. 🙂 Aztán nem kell ám a találkozót nagyon tologatni, meg is beszéltük, hogy mivel a nagyfia a Műszakira jár, és koleszos, felugrik Őt is meglátogatni, és akkor egyben megejthetnénk az első randit is.. 🙂 

Jah, azt elfelejtettem írni: Orosházán lakott a lelkem, én meg Pesten. Itt van egy köpésre, mit nekem 200 km. Nem vártam semmit, azt már megtanultam, hogy ne akarjak többet, mint ami éppen az adott helyzetben van. Megbeszéltük, hogy leszállok a 4-6-osról a Műegyetemnél, és ott fog várni a kolesz előtt. Klassz idő volt, sütött a nap, szép, meleg októberi nap volt. Akkoriban rendkívül élénk, úgynevezett vulkánvörös, félhosszú hajam volt, konkrétan messziről kivilágítottam a leszálló utasok között, nem volt nehéz megismernie. Megtaláltuk egymást, a szokásos félszeg bemutatkozás, pár tapogatózó mondat, majd beültünk a kocsiba, és elmentünk a (sajnos azóta már bezárt) Vámház téren lévő görög étterembe, meghívott vacsizni.. 🙂 Igazi lovag volt, akkor már nem volt szokásban első randin vacsizni vinni a nőt, de ahogy kivettem, Ő még szerencsére, meglehetősen régivonalas volt.. 🙂 De azért mindketten nem kicsit voltunk zavarban, annak ellenére, hogy nem voltunk már gyerekek, valahogy mégis kicsit döcögősen indultunk.. 🙂 Neki akkor volt vége egy 24 éves házasságának, nekem évek óta nem volt normális pasi az életemben. Én túl rutinos voltam, Ő túl rutintalan.. 🙂 Ő kb. Noé idején randizott utoljára, én talán pár hete tudtam magam mögött az utolsót. Ő éppen felállni készült a padlóról, ehhez mérten látszott is rajta, hogy megviselték a történtek. Kicsit szürke, beesett arc, a szeme ebből világított ki vakító kéken, alatta sötét karikák. Több számmal nagyobb farmer, ing, ráfért egy kisebb stylist, de volt benne valami. Én nem nagyon voltam az a típus, aki időt hagytam volna hasonló esetben, de moccant bennem a szikra akkor. Kellemesen elvacsiztunk, eldumáltunk, jól éreztük magunkat, majd eljött az idő, hogy haza kellett indulni. Nekem a VI. kerületbe, neki Orosházára. Lovagiasan hazafuvarozott, megbeszéltük, hogy telefonálunk, és megbeszéljük a továbbiakat.. 🙂 

Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy kb. 1 óra múlva már csörög is, és kicsit zavartan mesélte, hogy most jutott eszébe, hogy a kocsi csomagtartójában felejtette a szál rózsát, amit nekem hozott.. 🙂 Na, itt dőlt el minden.. 🙂 Annyira jól esett, hogy egyáltalán virágot hozott az első randira, annyira tetszett, hogy zavarában a kocsiban felejtette,és még jobban tetszett, hogy emiatt külön felhívott, és elmesélte,  hogy tudtam : ennek folytatása lesz. Megmelegedett tőle a szívem… 🙂

Mindennek tegnap volt 8 éve. Azóta is nap, mint nap megmelengeti a szívemet. Pedig voltak nehézségek is, voltak gondjaink, 4 évig ingajárat hétvégenként Pest és Orosháza között, aztán én mozdultam, költöztem, igaz, hogy nem külföldre, de a 180 fok megvolt.. 🙂 Semmit sem bántam meg, és 8 éve a szívem környéke változatlanul minden áldott nap felmelegszik.. 🙂 Ő egy csodálatos férfi. Életem legnagyobb ajándéka.

Szeretem.. 🙂