Gépek lázadása..:)

Vannak napok, mikor működnek az összeesküvések.. 🙂 Hétfő, vacak, taknyos idő, és én hazaérve meg voltam őrülve azért, hogy túrós tésztát vacsorázzak.. 🙂 És ha én kívánós vagyok!… 🙂 Ráadásul nálam a túrós tészta így néz ki: túró tejföllel kikeverve, abba belekeverni a kifőzött nagy, fodros kockatésztát, bele egy kizsírozott tepsibe, tetejére reszelt sajt, és jókora adag lepirított bacon szalonna.. 🙂 Be a sütőbe, és pirosra pirítani a tésztát. ISTEN!.. 🙂 No, szóval, hazaérek, gyereknek korábban kiadtam, hogy ha már úgyis megy a boltba tejért, vegyen mellé túrót is. Tejet vett, túrót nem. Becsületére legyen mondva, viszacsattogott a boltba, ámde túró, az nem volt. OK, becsüccsenek apósom kocsijába (párom vidéken a sajátjával), és elzúzok a legközelebbi boltba túróért. Ahham, kulcs a helyére, gyújtás, kocsi meg se nyekken… Teker párat a cucc, de pár siralmas nyöszörgésen kívül semmi. Affrancba, lerohadt az aksi, ez nem fog elindulni, és én akkor tartottam ott, hogy fejemet ütemesen a kormányhoz csapkodjam. Próbáltam még vagy kétszer, hátha csoda történik, de semmi. Jó, márpedig itt este akkor is túrós tészta lesz, ha az ég a földdel összeszakad. Kocsiból ki, bringa kibányászik a garázsból, szemerkélő esőben egy szál melegítőben eltekerés a boltba, két csomag túró, hazatekerés, estére megvan a bodottá.. 🙂 Pláne, hogy délelőtt két lyukas órámban be akartam menni a városba dolgokat intézni, és szokásomhoz híven beálltam a buszmegállóba a város felé fél óránként közlekedő busz érkezését várva. Toporgok, ácsorgok, mondom, megnézem a menetrendet, nincs-e valami másik busz, erre akkor látom egy sajtcetlire kiírva, hogy a kóbászfeszt miatt az összes innen induló járat az úttest ellenkező oldalán lévő totálisan másik irányba néző megállóból indul, mert a normál útvonal a feszt miatt le van zárva. Baaaaaaasszuuuuuus!!!! Futás át a négysávos úton, éppen elcsípem a járatot, és ennyivel megúsztam fél órai várakozást, ellenben belegondoltam, aznap még hány gyerek és tanár, meg dolgozó fogja megjárni, mert 10-ből 9 ember nem olvassa el a sajtcetlit, mert nagyjából mindenki rutinból utazik.. Úgyhogy, mikor visszamentem a suliba, próbáltam terjeszteni az infót, hogy fordítva jár a busz, de ennek ellenére hazafelé vagy 50 gyerek csak ott szobrozott a szokásos megállóban, én meg tiszteltetem a helyi közlekedési vállalatot, hogy nem tud normálisabb tájékoztatást adni.. Na, ezek után este a tésztás móka… De legalább dafke megoldottam! 🙂

Másnap reggel, baromi hideg, hajnalban szokás szerint indulnék, csuma sötét, bringa előkotorászása megint a garázsból, próbálnám a lámpáimat feltelepíteni, bringa fogja magát, és eldől… Anyád… Felvakarom, összeszerelem, kosárba táska be, felpattanok, késésben vagyok, húzás az állomásra. Kötném le a kecskét, bringazáram sehol.. Mindig a kosárban tartom, ha nem kell használni, és belém villant a felismeréssel vegyes sokk, hogy basszus, mikor eldőlt a bicaj, kiesett belőle, én meg nem vettem észre, és a zár meg ott vigyorog a fűben a garázs előtt… Bringa így itt nem maradhat, ha hazahúzok a zárért, lekésem a vonatom, szerencsére nem volt első órám, és ez volt a mázli. Viszont nem akartam egy kerek órát a következő vonatra várni, ennek ellenére sűrű és meredek káromkodások közepette hazatepertem, (napi testedzés letudva), felkaptam a fűből az akkor már röhögő bringazárat, vissza a buszállomásra, canga lezárása, ahogy kell, majd negyed óra múlva érkező busszal elmentem dolgozni… Amit ugye különösen rühellek.. Meglehetősen büdös busz volt, a buszsofőr egy ötvenes muki, és a busz napellenzőjén több plüssállat lóg, erre nem tudok mit mondani, na.. Fürtökben az emberek, lábam és a táskám a nyakamban, és ott tartottam 20 percnyi út után, hogy ha még egy fűszálnál megállunk, rohamot kapok… És természetesen mindez őszi szünet előtti héten..:)

Mindegy, eltelt, a gépek is megbékéltek, én is, megírattam és kiosztottam egy rakat dolgozatot, jókat mosolyogtunk aranyköpéseken (pl: üveges kecskeméti izé= bébiétel), sulis korom óta először vettem részt iskolai ünnepségen, majd hivatalosan is kitört az őszi szünet.. 🙂 Halleluja!:) 

Ennek örömére mi ketten holnap elhúzunk Karlovy Vary-ba kicsit lazulni.. 🙂 Kell, mert a nyár kimaradt, közben ugye váltottam egy hatalmasat, mélyvíz szindróma, így az ég áldja az őszi szünetet, mert soha jobbkor nem jöhetett volna..:)

Mindenkinek minimum szép hosszú hétvégét! Majd gyüvök.. 😉 Visszatééééreeeek. 🙂 (jah, ha már cseh: ahoj, ahoj poplacsek.. 🙂 )