Októberben utazunk… Ez már hagyomány nálunk, mert ekkor van az évfordulónk, ugyi, ebben az évben a nyolcadik.. 🙂 Na és nyáron sem voltunk sehol, mindkettőnknek lóg a bele, ránk fér egy kis környezetváltozás. Persze ez anyagi kérdés is, hova megyünk, a szállás, a kocsi, a költőpénz, a kaja, a belépők. Általában erre spórólok egész évben, de pl. Rómára két évig gyűjtögettem, de az olyan is volt.. 🙂 Általában pár nap az egész, de masszívan más környezet, és rendszerint külföld. Itthon majd mindenhol voltunk már, a wellness rohadtul nem vonz bennünket, főleg mert itt van a város szélén az egyik legjobb, bármikor kimehetünk, anyuéknál Borsodban a másik (Zsórifürdő), ha akarjuk, a környékükön még vagy 6 jobbnál jobb fürdőhely (Eger, Miskolc-Tapolca, Bükkszék, Bogács, stb), nem kell ahhoz szállás sem, hogy kifürödjük magunkat. Főleg, mert semmi sem tud jobban kihozni a sodromból, mint amikor a tömegben ázunk, és hallgatjuk vagy a sok sületlen baromságot, vagy a sok ordítozó családot. Vagy be sem férünk a medencébe. Úgyhogy régen letettünk a wellness-ezésről, inkább mászkálós,nézelődős, kirándulós utakat tervezek.
Idén Macedóniába akartunk menni, találtam egy gyönyörű tavat (Ohrid), és egy szuper szállást. De közbeszólt a menekültkérdés, és valahogy nem volt kedvünk átvágni Szerbián (főleg visszafelé meg órákat állni a határon), és a macedónoknál sem volt egyszerű a helyzet, így szállás lefúj, másikat kerestem. Régi vágyam volt Karlovy Vary, a szállásfoglalós oldal már régi cimborám, VIP ügyfél vagyok, kapok egy rakás kedvezményt. Kifogtam már luxushotelt fillérekért, de trafáltam bele vacakabba is, ez benne van a pakliban. Mindig mindent elolvasok, megnézek, az utasok véleményeit is elolvasom, eszerint választok. Találtam is egy pofás kis szállodát, 4 csillaggal, reggelivel, megfizethető áron, bent a belvárosban, a legjobb helyen. Le is foglaltam 4 éjszakát, minden rendben ment, még csak vissza sem számoltunk, mert annyi dolgunk volt, hogy észre sem vettük, és már pénzt kellett váltani, meg csomagolni, meg szendvicset csinálni az útra. Mindig korán indulunk (hajnali 4-kor legkésőbb), ha valami az utunkba akad, megállunk, megnézzük, imádunk eltévedni, mert mindig akkor látunk szuper dolgokat.. 🙂 Most persze elaludtunk, (ááááá, nem voltunk fáradtak..:) ), 6-kor indultunk, de eldöntöttük: van idő, rengeteg, nem rohanunk sehova. GPS-ből kilőttük a külföldi autópályákat, arra azonban nem számítottunk, hogy észak Ausztria, valamint a cseh terület jó része irgalmatlanul unalmas, lapos, nem sok látnivaló van, bár a cseheknél rengeteg a szép erdő, az erdei út, és különösen most, minden színes.. 🙂 Az út végén már hegyek is voltak, viszont besötétedett.. 🙂 Mindegy, Karlovy Vary klasszul ki volt világítva, parkolónk is volt, na gyerünk, vegyük át a szállást, a csomagokért majd visszajövünk.. 🙂
Ritkán nyúlok mellé a szállásokkal, most sikerült. Az épület baromi szép, 1756-ban épült épület, bent a központban, a legjobb helyen. De… A recepción egy egy unott arcú malac ült, kinyúlt pólóban, (négycsillagos szálloda??) gyatra marketing, rögtön az elején. A legdurvább húzás, hogy azonnal kifizettették a 4 éjszakát, amit eddig egyetlen szállodában sem tettek, később rájöttünk, miért, de most szimplán csak felháborodtunk. Nem gond a fizetés, mert ki tudjuk fizetni, de látatlanban azért elég necces. Mivel egyikünk sem egy nyelvzseni, így nem nagyon tudtunk asztalt csapkodni, fizettünk, és átvettük a kulcsot. A szoba alapból szép és tiszta volt, de a hátsó udvarra nézett, az egyik széken feslett volt a huzat, és a törölköző lyukas. Anyátok… 4 csillagos szálloda… Párom dühöngött, én meg elhatároztam, hogy most van az a pont, amikor muszáj lesz komolyabban nyelvet tanulni, hogy legalább valahogy el tudjam küldeni a népeket a francba… Értetlenül álltunk az eljárás előtt, mindegy, futottam én már köröket nemzetközi fogyasztóvédelem felé, ez is megérett rá.. 🙂 Igyekeztünk lehiggadni, csak engem ilyenkor nagyon bánt, hogy mellényúltam, és ezzel a párom kedvét is elrontom, meg a magamét is.
Másnap reggelre lenyugodtak a kedélyek, alaposan bereggeliztünk, összefutottunk egy 4 fős, szintén a szállodában lakó magyar társasággal, érdekes módon nekik nem kellett előre fizetniük, szóval kezdtük nagyon nem érteni az egészet. Mindegy… Nyakunkba vettük a várost, szépen sütött a nap, kezdett a kedvünk is megjönni, ahogy melegedett az idő.. 🙂 A város csodás, több hegy között a völgyben, százával a luxushotelek, a luxusüzletek, és mindez a gyógyvízre alapozva több száz éve már. Hiszen a kötelező Jókai olvasmányokban is mindig ott volt, hogy a mammák az eladó lányaikkal mentek Karlsbad-ba kúrára, ahol mindenki ott volt, aki számított, több hetet, hónapot dekkoltak itt komplett családok, hát volt mire építkezni, és volt mire pénzt költeni. Itt nyaralt Goethe, Chopin, Beethowen, királyi családok, nemesek, politikusok, nagybirtokosok, gyárosok. Az épületek hihetetlenek, csodálatosan szépek, nem győztük bejárni a várost. Ami feltűnt, hogy mindenütt lapos formájú csészéket, bögréket árultak, mindenféle formában, az ízlésestől a full giccsig. Azt tudtam, hogy a város híres a porcelánjáról, meg itt gyártják a Becherovka-t is, de azt nem gondoltam, hogy a giccsbögrebiznisz ekkora pénz.. 🙂 Aztán megfejtettük a titkot. A fura az egészben az, hogy a város nem olyan fürdőváros, mint itthon, hogy üldögélsz a jó meleg vízben (lö wellness), és kúrálod magad, hanem ezt a vizet iszod. Magyarán egy komplett luxusváros épült arra, hogy a tömegek megveszik a lapos kis csészéjüket (párom megfejtette, azért lapos, hogy be lehessen tenni kabátzsebbe..:) ), elzarándokolnak a kb. 15 csordogáló kutacskához, megtölti a csészéjét különböző hőfokú, és ásványi anyag tartalmú vízzel, és sétálgatva iszogatja a gyógyvizet. Aztán jön a következő kút, újabb bögre víz, és így szépen végigjárkálják az összes forrást. A források felett csodálatos kolonnádok, fedett sétányok, gyönyörű kovácsoltvas csipkékkel, az egyik előtt egy üldögélő, pöcsös ördög szobrával… Nem értettem, de valami jelentése biztos volt.. 🙂
Elhatároztuk, hogy mi is veszünk egy bögrét, és valamelyik nap végigisszuk az összes forrást, mert ezt nem lehet kihagyni, de aznap még csak felderítettük a várost. Voltak ugyan fürdőépületek is (gondolom, itt régebben kádfürdőzni lehetett, meg gyógykezeléseket igénybe venni, mert ugye nem volt illendő egymás előtt neglizsében pancsolni, nem is voltak az 1800-as években fürdőruhák), találtam is árjegyzéket gyógykezelésekre, na az nem a magyar fizetésekhez van igazítva, konkrétan a legolcsóbb, 2 órás kezelés, amiben masszázs, meg fürdő, meg ilyenek voltak, 2500 cseh koronánál kezdődtek, melyet szorozz be 12-vel… Viszont volt egy söröző (a szállodában megismert magyarok mesélték), ahol egy dézsába sört (!!) töltöttek, abban lehetett fürdőzni, és mellette annyi sört inni, amennyi beléd fér.. 🙂 Az ötlet jópofa, 70 euró/fő, de mi meg nem szeretjük a sört.. 🙂 Úgyhogy marad a gyógyvizes kóstolótúra, de első nap csak csodáltuk a várost. Hatalmas parkok, gyönyörű növények, az ősz minden színében, hegedűs az utcán, festők, rengeteg túrista, legfőképpen oroszok… Azt vettük észre, hogy a város teljesen ráállt az orosz turistákra, mindenhol voltak orosz feliratok, oroszul beszéltek az eladók, az eladó ingatlanokat oroszul hirdették.. Persze mindezek mellett rengeteg egyéb nemzet turistái, talán Rómában láttam ennyifélét. Magyarok is bőséggel, szóval óvatosan kellett bánni a kritikákkal is.. 😉 Viszont az egyik honfitársunk az egyik forrásnál elereszti az alábbi megjegyzést: “Ez nem is gyógyvíz, mert nem érzem a záptojásszagot”….. (?????????????). Áááááállat! Itthon is talán, ha két helyen van kén a vízben, a Zsórifürdő vizében, meg Zalakaroson… A karlsbadi vízben pont kén nincs, minden egyéb más. Radon, magnézium, klór, vas, mindenféle sók, meg amit a meleg még kiold a kőzetből. Ez a hülye meg az alapján ítéli meg a gyógyvizet, ami itthon sem általános… Miután letéptük az arcunkat, visszamentünk a szállodába, kicsit kihevertük a rengeteg mászkálást, majd visszamentünk az egyik, korábban már kinézett olasz étterembe, és isteni Carbonara-t, meg négysajtos pizzát vacsiztunk.. 🙂 Valahogy a cseh kajára nem fűlt a fogunk, nem igazán gerjedek a knédlire. Viszont itt végre olyan kiszolgálásban volt részünk, ami megérte az árát, úgyhogy teljesen megnyugodtunk.. 🙂 Hazafelé sétálgattunk a kivilágított városban. Az első napunk szuperül telt, a továbbiakat holnap.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: