Amikor eltévedünk…

Az első nap után alaposan kifáradva jót aludtunk, majd mivel mindkettőnket hajnalban kivet az ágy, és akkor még reggeli a kanyarban sem, hát nekiálltunk Kisvakondot, Rumcájszot, meg Moha és Páfrányt nézni WIFI-n.. 🙂 Vén fejjel.. 🙂 Gyerekkorunk nagysikerű cseh(szlovák) rajzfilmjei, mert a csehek a sörről, a hokiról, meg a Kisvakondról híresek.. 🙂 Jah, láttam a városban plüss Spejbl-t (lásd Spejbl és Hurvinyek, már aki tudja), meg dögivel plüss Kisvakondot is, szóval még mindig sikeresek a régesrégi mesék.. 🙂

Mindegy, elvoltunk reggeliig, majd alaposan bekajáltunk, és nekiindultunk felfedezni  környéket, mert legalább egy napot mindig erre szánunk, és ilyenkor rendszeresen direkte eltévedünk.. 🙂 Nagy templom-, kastély- és várimádók vagyunk, és szinte mindig belefutunk valami érdekességbe. Most is így történt, volt egy végcélunk (Cheb városa), addig meg ami az utunkba akad.. Karlovy Vary-tól alig pár kilométernyire rögtön bele is szaladtunk egy akkora várba, hogy csak lestünk, villámgyorsan kerestük is a parkolót, hogy na itt szétnézünk.. 🙂 Ez volt Loket vára, egy pici hegy tetején, körülötte jókora kanyart leíró folyóval, a hegyoldalban kecskékkel, és egy jókora Goethe kultusszal. 🙂 Azt vettük észre, bármerre megyünk, Goethe-nek mindenhol vannak nyomai, este rá is kerestem a neten, de szinte Karlovy Vary-t leszámítva (ott hosszabb időt töltött) egyik városban sem töltött egy napnál többet, Locketről meg max írt egyetlen sort a naplójában, de Loket vára előtt hatalmas Goethe szobor hirdette, hogy vett ott pár darab levegőt egyszer.. 🙂 Fura az egész, mert konkrétan szállodákat, utcákat neveztek el a költőről, akinek nagysága nem kérdéses, de kicsit vicces azért erre építeni a komplett turizmust, mert kicsit megpihent arrafelé félúton.. 🙂 

Loket vára hatalmas, egész sok turista járkált arra, belépőt vettünk, kaptunk a kedves jegypénztárostól egy magyar nyelvű leírást a várról, melyet sejtésem szerint Google fordítóval írtak, lecsengettünk érte 50 korona biztosítékot, amit a látogatás végén visszakaptunk.. 🙂 Viszont a jegypénztáros hölgy volt olyan kedves és jó fej, hogy magyarul köszönte meg, és az éttermen kívül itt találkoztunk megint normális vendéglátással.. 🙂 A vár szépen rendben volt, igazi labirintus, torony, pottyantós budi, lovagterem, porcelánkiállítás, díszterem, ahol ma is esküvőket tartanak, és kínzókamra… Na, én ezt kihagytam, lelkileg nem bírom az ilyesmit, de életem párja nekivágott, majd elég megviselten került elő, mivel a föld alatt öt szinten keresztül csak borzalmakat látott, és nem értette, hogy az ember hogy lehet ekkora vadállat.. Szóval egyáltalán nem bántam, hogy nem mentem vele, inkább visszaadtuk a leírást a jegypénztárban, visszakaptuk az 50 koronánkat, és indultunk tovább. Cheb városában kicsit feltankoltunk a helyi Tesco-ban csokiból, meg innivalóból, és tekeregtünk egyet a szép kis középkori belvárosban, ahol cérnavékony, de magas házikók között egy embernyi széles sikátort találtunk, a házak egymáshoz tapadva, egyik színesebb, mint a másik, köztük egy full feketére festett házzal, ilyet még nem is láttam.. 🙂 A városka elég kihalt volt, de rájöttünk, vasárnap lévén biztos mindenki otthon dekkol és készül a vasárnapi ebédre.. 🙂 A főtéren beültünk egy kávézóba, mert már fájt a lábunk, és ott kaptam egy isteni kapuccsinót, aminek habjába a pincér srác egy jópofa macifejet rajzolt.. 🙂 Nem is kell sok hozzá, hogy az embernek jókedve legyen, csak egy macifej.. 🙂 

Visszafelé eltekeredtünk Marianske Lazne (Marienbad) felé, ami kb. olyan szintű fürdőhely, mint Karlovy Vary, ha nem szebb.. 🙂 Itt is csodálatos épületek, hatalmas, rendezett, hangulatos parkok, kolonnádok, források, és fürdők..:) És rengeteg ember.. 🙂 És egy olyan nyilvános mosdó, ami konkrétan masszívan illatos (nem, nem szagos, a szó jó értelmében vett illatos) volt, tele illatgyertyával, meg egyebekkel, na ez se szokványos.. 🙂 Nagyon tetszett ez a város is is, de már nagyon fáradtak voltunk, irány haza, még elmentünk vacsizni az olasz étterembe, ahol az előző napi pincérek már ismerősként köszöntek, majd kidőltünk a szállodában…

Ahol vasárnap este a rendszer fogta magát, és október vége lévén kilőtte a meleg vizet, meg a fűtést…