Úszok, úszok, úszok, nyakig üldögélek a munkában, reggel megyek, bent is dolgozom a lyukakban, otthon is vacsorafőzés közben, aztán meg kiájulok, és dolgozom agyban.. 🙂 Viszont élvezem..:) A gyerekek rám köszönnek a boltokban, és személyes jelenlétemet igénylik a szalagavatón, különben nem írnak röpdogát.. 🙂 Kicsit késtem, de odaértem a lényegre.. 🙂 Jó érzés, mikor a báli ruhás szépségek kiintegetnek nekem a keringős sorból, és szalagavató előtt még volt időm beugrani a szülészetre is kicsit babázni a volt kolléganőmhöz, aki pénteken szült.. 🙂 Jól vagyok.. 🙂 Csak cseppet fáradt..
No, végére kellene érnem a Karlovy Vary-i túrának. Szóval vasárnaptól nem volt fűtésünk, mi meg kedd reggel indultunk haza, úgyhogy két éjszakai cidri várt ránk, még szerencse, hogy alibiből mindig viszek magunkkal két takarót, így azt legalább magunkra tudtuk tekerni éjszakára (is). Hétfő reggel még mindig nem volt fűtés, így lementem kézzel-lábbal reklamálni a recepcióra, de a csaj csak rángatta a vállát, hogy tudják, hogy hiba van a rendszerben, de hogy mikor lesz meleg, azt persze nem tudta. Na, mondom, emiatt kellett nekünk előre kifizetni a szobát, pontosan tudták, hogy nem lesz fűtés, így viszont ha ki van fizettetve a szoba, akkor aki benne lakik, az nem fogja hagyni a pénzét veszni… Van eszük.. Jó, ha Ti így, akkor én meg úgy, hazajövünk, és nekimegyek a nemzetközi fogyasztóvédelemnek, volt már nekem hasonló ügyem, akkor is mi nyertünk, ezt sem hagyom annyiban. De addig még volt egy teljes napunk.
Hétfőn délelőtt megkerestük a jól eldugott kis helyen lévő lanovkát, és feldöcögtünk a város feletti kilátóhoz, igaz kicsit ködös volt, de lent, a városban lévő pravoszláv templom (amilyet utoljára Moszkvában láttam 87-ben a Vörös téren) arany kupolái még abból is kicsillogtak. Volt fent egy MiniZoo, törpelóval, kecskékkel, meg egy levitézlett fehér pávakakassal, amelyik ledobálta a farktollait a télre.. 🙂 És egy családra való csüngőhasú vietnami törpemalaccal, akik csudahelyesen turkálták a földet, és összevesztek az almán.. 🙂 Aztán egyszer csak két pici malac kikúszott a kerítés alatt, és ott röfögtek a lábunknál, hát én mentem elolvadtam, de voltak annyira óvatosak, hogy nem mentek messze a mamától.. 🙂 Nem maradtunk sokáig, mert párom lába megérezte az éjszakai hideget, és inkább visszakívánkozott a takarók alá, így a shoppingolás rám maradt.. 🙂 Volt időm rá bőven.. 🙂 Ja, és ekkor vettem meg az esti gyógyvízkóstoláshoz a bögrécskét, szokásomhoz híven szép rózsás kivitelben, de hoztunk sörből készült tusfürdőt, és Becherovkát is.. 🙂 A Becherovka-árus bódéban a csaj már nagyon kivolt az oroszoktól, mert azoknak teljesen elmentek otthonról, nekiálltak alkudozni, mint a piacon, meg követelőzni, a sorbanállás fogalma ismeretlen számukra, egymást taszigálták a pultnál, szóval próbálták maximálisan kihasználni mindazt, hogy ez a város most át van állva rájuk, ehhez mérten kellően pofátlanok is voltak. Az eladónő már nem győzte őket elhajtani, nekem meg örült ezerrel, hogy végre egy másik nemzetiségű akar vásárolni.. 🙂 Órákig bóklásztam, megvettem a kötelező hűtőmágnesünket is, és megkóstoltam a mindenki kezében látott, kis faházikókban frissen sütött ostyát, amit Ők kicsit nagyobb arccal goffrinak hívtak, de dobozszámra árulták mindenféle ízben. Gondoltam, hozok a gyerekeknek én is, de előbb megkóstolom, hát jó ötlet volt. Iszonyat édes ostyalap, fogam alatt recsegett a cukor, összeragadt a szám, és alig bírtam megenni, úgyhogy nem hoztam a gyerekeknek.. 🙂
Elköltöttem az összes költőpénzünket, még a vacsipénzt is, így este, ismét csak az olaszban kártyával fizettünk, de előbb végigittuk az összes gyógykutat, mert muszáj volt kipróbálni, miért is van ebben a városban akkora tömeg. Eleve nekem fura, hogy forró vizet iszol… Mert nem egy kút ad 60 fok feletti vizet, ami szó szerint sütötte a kezünket, mondjuk a jéghideg szoba után ez kifejezetten jól esett. De.. Én még életemben ennyire rossz ízű löttyöt nem ittam, tudom, tele van gyógycuccokkal, a sok ásványi anyag íze keveredik benne, de szó szerint, egyszerre volt savanyú, vasas, meg szörnyű, szerintem ezt az ízt nevezik a Harry Potterben kísértetízűnek.. 🙂 Gondoltam, próbáljuk meg a többi kutat is, volt, amelyik nem volt ennyire meleg, de az íze majd mindegyiknek ugyanaz volt. Hősiesen végigkóstoltuk az összes forrást, de azt semmiképpen nem tudtam elképzelni, hogy régebben a madamok, meg az urak ezt a vizet itták hetekig, és ebből gazdagodott meg az egész város.. Az viszont vitathatatlan, hogy a jó masszív vacsi után a gyomrunk meg se érezte a terhelést, előtte minden kajálás után egy ágyúgolyó dekkolt a hasunkban. Szóval ez a titok, és tény, hogy a víz hatása valóban varázslatos… Csak az íze!…. 🙁 Meg hogy meleg…
Hajnalban a párom ébresztett, hogy induljunk haza, Ő már nagyon menne… Meg sem vártuk a reggelit, összecsomagoltunk, és otthagytuk az egész kócerájt a fenébe. Semmi baj nem lett volna az egész úttal, ha nem szúrják el a kedvünket a szállodával. És ott van egy gyönyörű épület a város közepén, a legjobb helyen, és elrontják az egészet egy pocsék hozzáállással. A szívem szakadt meg. Ezt leszámítva tényleg nagyon klassz volt ez a 4 nap, és ajánlom jó szívvel mindenkinek, mert nagy élmény ez a város.. 🙂 És Marienbad is, meg Locket is.. 🙂
Hazadöcögtünk, rendben haza is értünk, és áldásként éltem meg, hogy az őszi szünetből még a fele hátravolt, volt időm betámadni a fogyasztóvédelmet, ami partner is volt, kaptunk egy ügyintézőt, aki az ügyünkkel foglalkozik. Most meg kell várnunk a 30 napot, hogy a szállodának írt (tesóm által lefordított) reklamáló levelet megválaszolják. Hát nem kapkodják el. Konkrétan mindegyik mail hibaüzenettel visszapattant, én meg mindegyik visszajött mailt elküldtem az ügyintézőnek, aztán november végén majd indul a folyamat.
Ezzel most itt tartunk. Kíváncsi leszek.. 🙂 Azóta pedig indult a suli, telnek a hetek, észre sem veszem, és mindjárt itt a téli szünet, ami több mint két hét lesz.. 🙂
Imádom!:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: