Testképzavar.. :)

Van abban valami, hogy életem párja megvan győződve arról, hogy krónikus testképzavarom van… Az egy dolog, hogy szegény mindig beleszalad valamimbe, vagy térülök-fordulok, és képen vágom, megkarmolom, belerúgok, letaposom, hasbavágom és egyéb szépségek, de természetesen mindig és minden esetben mindez a véletlen műve. És bocsánatot is kérek, mert nem akarom bántani, de Ő elkönyvelte, hogy egy szadista domina rejtezik bennem, és igenis, direkte őt pécéztem ki áldozatnak, és sorozatosan az életére török. Pedig nem… Soha nem bántanám akarattal… Legfőképpen mert olykor magamnak is maradandó károsodásokat okozok, mikor többszörösen rúgom el az ágy lábát, vagy a küszöböt, térdelek bele a fiókba, verem bele a könyökömet valamibe. 

Viszont ma igazat kellett adnom neki. Valami testképzavarom tényleg lehet, mert ma kiléptem a szigorú magánéleti ringből, és átmentem közveszélyesbe. Ma a tanáriban csak a fiókomat akartam kihúzni… Ezzel felborítottam a kolléganőm székét, ami ráesett a lábamra, mikor lehajoltam, hogy egyrészt felemeljem a felborított széket, másrészt betojjak a fájdalomtól, a másik (ép) lábammal belerúgtam a mellettem ülő kedvenc kolléganőmbe… És mivel kisebb tumultus adódott abból, hogy éppen Erzsébet napot köszöntöttünk, másik kedvenc Erzsébet nevű kolléganőmnek két puszi kíséretében említettem meg, hogy ajándékul igyekszem nem belerúgni.. 🙂

Pedig kinőttem már a tinédzserkorból, mikor az ember mindennek nekimegy, de ezek szerint én tényleg nem öregszem.. 🙂 Vagy van az öregedésben is testképzavar? Amikor nem növünk, hanem ellenkezőleg: töpörödünk? És emiatt összezavarodik az agyunk, és azt, ami közel van, nem is közelinek érzékeljük? A fura az egészben az, hogy hosszú évekig laktam egy pirinyó lakásban, és ott valahogy sosem fejeltem le a konyhaszekrényt, vagy rúgtam el a küszöböt… Ha kitágul a tér, beszűkül az agy? 😀 Vagy a testemmel az agyam is töpörödik.. 🙂

Mindenesetre valahogy meg kell oldanom, hogy kinőjek a cséphadaró szerepkörből…