Hullapelyhes… vagy nem…

Aztaaaa, egy hónapja nem írtam… Nincs időm… Dolgozom, suliban, itthon, hétvégén, ez az év erről fog szólni. Tananyagok, vázlatok, óratervek, témák, dolgozatok, dolgozatjavítások, pótló dolgozatok, javító dolgozatok, beadandók, tételek, egyesek-ötösök, pdf-ek, pdf-ből word-ök, pendrive, e-napló, email, facebook. A XXI. század.. 🙂

Közben meg embertelen nosztalgiám van, mikor hol a kollégák többsége, hol egy osztálynyi gyerek emlegeti, hogy hétvégén disznót vágnak, és nekem is eszembe jutnak csikorgó hajnali hidegek, nagymamámnál, párnahegyekkel a fejemen, hogy ne halljam, ha visít a malac.. 🙂 Pecsenyeillat, pirított savanyú káposzta, friss hurka-kolbász-tepertő…:) 

Karácsonyi sulihangulat, a gyerekek már pörögnek, a tanarak kidőlnek.. 🙂 Osztálykarácsonyok, a gyerekek kedves kis meghívásai közös ünnepre, tanáriban is sütihegyek, lassan ott tartunk, hogy karácsony még a fasorban sem, de lassan már nem férünk ki a tanári ajtaján.. 🙂 Januárban, meg be nem fogunk férni.. 🙂 A két hetes téli szünet minden napjára van munkám dögivel. De most még van két nap, két hajnali kelés, a vonaton álmos reggelbe belevisítósdisznós csengőhang, vagy éppen a képembe ásító hagymaszagú alkoholista sínbohóc…Visszaszámolok.. 🙂 

Valahogy ezek mellett sikerült összehozni a karácsonyi ajándékokatis, nem kevés logisztikámba került, de lesz, ami csak januárban fog megérkezni.. 🙂 A kaja még gondolatban sincs összerakva, pedig az is jókora szervezés.. Fát kell venni, meg szaloncukrot is.. Ki hol lesz, mikor, 24.-én hányan hol, 25.-én haza anyuékhoz, 26.-án jönnek a gyerekek Szegedről, 27.-én párom nővére Pestről, szilveszterkor a legkisebbnek átengedtük a lakást, bulizzanak, csak elfelejtette belekalkulálni, hogy azért mi haza fogunk menni aludni a mi bulink után a barátainktól, erre nem számított…  😉 Csak egy gondom van az ünnepekkel: észre sem fogom venni, és már január 2.-a van… Valahogy a Star Wars-t is be kellene préselni, mert az sem maradhat ki! 🙂

Viszont nyugodt vagyok. Nincs stressz, nincs feszkó, jókat alszom, nagyokat röhögök dolgozati aranyköpéseken, de azért néha persze fogom a fejem is. 🙂 De ez ezzel jár.. 🙂 El kell fogadnom, hogy vannak jó képességű, könnyen tanuló, lelkiismeretes skacok, és vannak linkóci, vagy nehezebben tanuló, gyengébb képességű, vagy lustább nebuló is, nem várhatok mindenkitől azonos teljesítményt. Főleg, mikor látom, hogy a kollégák is ugyanezzel küzdenek. De persze próbálom gyűjteni az infókat, ellesni a “rutint”, a kis nüansznyi, fikarcnyi trükköket, amikkel a gyerek teljesítményre sarkallható. Persze beleszaladok a kis pimaszok csapdáiba is.. 🙂 Olykor.. 🙂 Egyre ritkábban.. 🙂 És igen, vannak dolgok, amiken változtatnom kell, de van, amelyik vonat már elment, azt majd a következő generáción kicsit jobban megszorítom.. 🙂  Néha lazítani is kell, bár én amúgy sem vagyok egy Vaslady… Hiszem, hogy egy tizenévest megérteni kell tudni, és meghallgatni, és őszintének lenni vele, természetesen adott keretek és határok között.. Mert határnak lennie kell. 🙂

De azért ma egy fergeteges órát tartottam a fogamzásgátlásról.. 😀 Utána a kölkök hangosan újságolták a folyosón a többieknek, milyen tuti volt… És ez olyan jóóóóó 🙂