Nemrégiben leszedtem a karácsonyfát. Szegényke már nagyon pergett, nem kedvelte a padlófűtést, nameg mindig újév után egy héttel szoktam leszedni. Tisztában vagyok vele, hogy díszíteni kellemesebb, bár akkor is adok az akupunktúrának, de a lemeztelenítés egyébként is nyomasztó, és amikor minden egyes díszt kb. 10 tűlevél kezembe bökése árán tudok megszerezni, akkor még nyomorúságosabb. Szegény fácskán már alig volt tűlevél, de makacsul ragaszkodott a díszeihez, én meg már bokáig álltam a zöld tűkupacban, és minden ujjam sündisznóban játszott.
Mire nagy nehezen leszedegettem a díszeket, még ki kellett vonszolni a facsontvázt a teraszra, így a többi tűlevelet azon a kb. 1 méteres csíkon hagytuk el, ami a szoba és a terasz között még üresen tátongott. És jött a neheze. Felporszívózni az egész cécót. Ezzel szerintem mindenki megkínlódik karácsony után, mi persze súlyosbítjuk azzal, hogy padlószőnyegünk van. Ez az a helyzet, mikor a szabotőr tűlevelek elbújnak a szálak alá (komolyan, volt, amit szemöldökcsipesszel sem tudtam előrángatni,) ami finom kis türelemjáték, de ha benne marad, akkor húsvétkor fogunk belegyalogolni… Úgyhogy négykézláb kotorászva a szőnyegen, még egy maréknyit kicsipegettem a szökevények közül. Aztán nekiduráltam magam a porszívózásnak, amit alapból utálok, nem még ilyen reménytelen helyzetben. Száraz tartályos porszívónk van, mondanom sem kell, annyi eszem nem volt, hogy a nagyját lapáttal beküldjem a kukába, az egésznek nekiestem a porszívóval, ami hellyel-közel 10 mp után eldugult, és feladta. Kiszedtem a tartályt, ami a kezemben szétesett.. Amikor a lábadra zúdul olyan 6 millió tűlevél, és a kezedben ott röhög az üres tartály, megfizethetetlen.. Minden másra ott a Mastercard…
Pár cifra gondolat után fogtam a lapátot, kisseprűt, összeterelgettem a 6 millióból 5 milló 500 ezret, be a kukába, majd laza két órányi tilitoli után a porszívóval, úgy döntöttem, a többi megúszta húsvétig… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: