Szeretem a mellényúlásokat..:) Amikor az ember megszokásból nyúl valami után, ami nem az, ami után nyúlt (vagy éppen nyúlni akart), gyakran, mire rádöbben, már késő, és ebből felettébb mókás dolgok tudnak kisülni.
Volt egy kedves kolléganőm, még a T-nél, egy albérletben lakott a másik kolléganőmmel, és ugye albérletben közös használatú a fürdőszoba, így mindkettőjük piperéi ott voltak. A csajszinak amolyan csutakrövid Pistike sérója volt, aminek reggelente kellett egy kis biztatás hajzselé formájában, és Ő persze a megszokott módon rendezte a reggeli toalettet, ezzel együtt a séró belövését is. Mindennek tudta a helyét, nyúlt is érte, mogyorónyi cuccot szét is mázolt a haján, mikor rádöbbent, hogy az biza a lakótárs bőrradírja.. 🙂 Kellett némi átszervezés és logisztika, hogy helyére kerüljenek a dolgok, és Ő se késsen el a munkából, mindenesetre egy hétig ezen vihogtunk.. 🙂
Kedvesemnek hetek óta fáj a válla.. Volt otthon Proenzi kenőcs, kenegettük pár napig, és betettem a neszeszerjébe, mert Pesten aludt párszor, és hogy kezelgesse a vállát ott is. Mondanom sem kell, a vállát ugyan nem kente be vele, de egymás után kétszer nyomta fel a fogkeféjére, másodszor kis híján meg is mosta vele a fogait.. 🙂 És persze én voltam a hibás, hogy miért nem vettem ki a tusfürdője meg a dezodorja mellől.. 🙂
Volt férjemmel még közös háztartásunkban volt helye a zsemlemorzsának, meg a többi “aprószemű” konyhai anyagnak, és megkértem a férjemet, hogy a frissen vásárolt búzadarát (fedőneve: gríz..:) ), öntse bele a tárolójába. Meg is tette, de félénken mert csak szólni, hogy itt valami nem OK. Nézem a dobozt, két eltérő színű réteg vigyorgott kifelé, hát sikeresen összeborította a zsemlemorzsát a grízzel.. 🙂 Azt hiszem, ez még a full rutinos Hamupipőkének is erős kihívást jelentett volna.. 🙂
Távközlési múltamban akadt pár kedvenc mellényúlás, amikor az ügyfelek nem minket akartak hívni, de valahogy mégiscsak mi vettük fel a telefont. Kedvencem, mikor a reggeli legelső ügyfélhívásom szövegezése az alábbi volt: (kiegészítésként: kiemelt üzleti ügyfélszolgálatról van szó): veszem a hívást, elhadarom a szokásos üdvözlő szöveget, majd egy idős néni hangján: “Kedveském, mondja már meg a doktor úrnak, hogy lemaradt a receptemről a Panangin!…” 😀 😀
Szintén távközlési Oscar díjas melléfogás: levél érkezik ügyféltől, címzett: Invitál Zoltán… Mire megfejtettük, hogy ez voltaképpen Invitel Zrt. akar lenni… Az akkori vezérigazgatót Martin Lea-nek hívták, külföldi állampolgárságú, jó kiállású középkorú úriember… Ügyfél levele szintén, megszólítás: Tisztelt Martin Lea asszony!! 😀 Sírás.. 🙂
Mindez kellett most egy kis tavaszelőzetesnek, szerintem.. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: