Nem, nem vagyok vonatfun, félreértés ne essék. Muszáj dolgoznom, muszáj a munkahelyemre eljutnom, muszáj a lehetetlen lehetőségek közül a lehető legoptimálisabb megoldást megtalálnom.
Szempontok:
-legyen elérhető. Időben és földrajzilag. Pl. Ezért esett ki a sorból a repülő és az üvegfenekű hajó, ugyanis élhetetlen módon nincs sem menetrend, sem megfelelő járat, és megfelelő közlekedési eszköz sem..:) Fura módon egy kiszuperált repülőtér még akad is a város határában, de hajózható víz, sajna nem, bár nemrég állapítottam meg, hogy mi egy jókora mocsár közepén, szinte egy szigeten lakunk.::) Bármerre megyünk ki a városból, körbeveszi azt a talajvíz, eláradt szántók, amiken még a tavalyi learatatlan napraforgók is ott állnak, valamint horgásztavak tömege, gyógyfürdő tava. De menetrend szerinti hajójárat, az nincs..:) Szóval ebből a szempontból a vonat járható alternatíva, mert az állomást lábon, bicajjal, és kocsival is elérem, vonat van, járat van, menetrend van..:) És óránként jár.
-legyen felhasználóbarát. Mint említettem, a buszt nem szeretem. Balga módon egy tagból áll, beszűkült térrel, és meghatározott ülésszámmal. Legtöbbször a busz máshonnan jön, a városom csak köztes megálló, és ha azt akarom, hogy emberi módon fel is férjek rá, és több mint egy órára még ülőhelyem is legyen, akkor legalább 20 perccel korábban le kell betonoznom magam arra a pontjára a megállónak, ahol feltételezem, hogy a busz ajtaja nyílni is fog. Ehhez azért kell némi rutin.. 🙂 A gond csak annyi, hogy ilyen rutinja másnak is van, és akad példa (már amikor nagy ritkán buszra vagyok kénytelen fanyalodni), hogy kisebb tömegbunyó árán lehet a megszerzett territóriumot megtartani.. 🙂 Főleg, hogy azt már legalább 20 perccel korábban már körbepisilted. Hogy képzeli bárki is, hogy a nyakamba álljon (az egyik legfőbb halálom, mikor rám másznak idegenek, tök mindegy, hogy kényszerből, vagy más okból), pláne elém álljon (szoktak, amit az egyik legnagyobb emberi pofátlanságnak tartok, ilyenkor elveszítem az úrinő mivoltomat, és nyílik a szám), valamint bárki kikerülvén a tömeget, a másik oldalról, a busz orrától próbáljon előnyös helyet kikönyökölni magának. Szerintem már mindenki találkozott az említett archetípusokkal, aki akár egyszer is távolsági busszal próbált meg eljutni A-ból B-be. Nameg elég vacak a menetrendje is.
A legjobb az volt, mikor, mint említettem, évekig jártam le busszal Pestről, és azon a járaton legalább volt helyjegyfoglalási lehetőség. Éltem is vele, neten lehetett rendelni, és kinyomtatni jegyet, helyjegyet, és 10 perccel indulás előtt a busznál kellett lenni. Ahol, péntek lévén konkrétan 3 buszra való utas is nyomorgott néha, szinte esélytelenül arra várva, hogy egyáltalán feljut a buszra. Hiába volt foglalt helyem, ami adhatott némi biztonságtudatot, a látványtól mégis ideges lettem rögtön. Pedig a bevett eljárás (egyébként teljesen korrekt módon) az volt, hogy a helyjegyeseket engedte fel először a sofőr a buszra. Persze akadt, aki bepróbálkozott foglalás nélkül is, de a legtöbb sofőr vissza is fordította rögtön. Mondanom sem kell, volt méltatlankodás bőséggel, de hát aki élhetetlen, nem gondolkodik és tervez előre, annak biza vagy marad a tülekedés a többi foglalás nélkülivel, vagy marad az állóhely, vagy a tapasztalat, hogy legközelebb neki is van lehetősége elővételben bebiztosítani a kényelmet. Azonban jelenlegi helyzetemben nincs előfoglalás, max a tömegbunyó marad. Vagy a vonat..
– Ne kelljen a másik végén sokat utazni.. Mármint a melóhelyem városában.. Busszal, ha mennék, tömegközlekedéssel nem tudok bejutni normálisan, a vasútállomásnál meg ott a villamosmegálló, ha pontosak vagyunk, akkor bent is áll a villamos, és csak 3 megálló, meg pár perc gyalog, és ott vagyok.. Arról nem is beszélve, hogy a busz folyton piros lámpát kap a városban, a tömeg már nagyon szállna lefelé, a vonat meg csak besuhan a végállomásra, és kész.. 🙂 Visszafelé is pont ki van számítva, hogy melyik villamosokat kell elcsípnem, hogy elérjem a vonatot, de tegnap pl. rohanvást loholtam ki gyalog, mert elfelejtettem, hogy még nem vettem bérletet, és időm meg már nem volt rá. Edzésnek sem utolsó 3 villamosmegállót 10 perc alatt lesprintelni, de mivel nekem a szerda hosszú napom, és 6-ig dolgozom, létkérdés, hogy elérjem a 18,21-es vonatot, mert azzal is 8 óra, mire hazazuhanok, ha ezt lekésem, csak pizsamalövésre értek haza. Néha elgondolkodom, hogy lehet, egyszerűbb lenne beállítani a munkahelyemre egy tábori ágyat, mert este csak fürdésre meg alvásra marad idő, hajnalban meg vissza, de azért inkább bevállalom a késői hazaérést, csak a kis konformista lelkem a saját ágyában, meg a párja mellett alhasson..:)
Egyszóval sok-sok egyéb szempont miatt is döntöttem a vonat mellett, nem mondom, hogy ideális, de még mindig inkább emberbarátibb, mint a többi. Jó, addig, amíg nem lesz csillagkapum, Dorothy cipőm (van egy gyönyörű, piros cipőm, de annak nem működik a sarka..), Toto kutyám, és egyéb gyorsított megoldásom. Bár néha belegondolok abba, hogy pedig én naponta amennyi zöld emberrel foglalkozom, lehet mégis ráestem valami Keleti boszorkányra..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: